Hogyan nyissak új emberek felé az iskolában, ha egy barátom hátráltat ebben?

Mostanra körvonalazódott bennem, hogy szinte mindig sablonosan viselkedik velem és másodrendű embernek tekint engem. Mintha "felettem" lenne a ranglétrán.

Ezek a következő viselkedésekben nyilvánulnak meg:

-Ha beszélek egy emberrel, amint meglátja ezt odajön és közbevág, hogy: "miről van szó?". Utána mintha kitúrna a beszélgetésből és a beszélgetőpartneremmel saját monológba kezd.

-Amikor az utcán megyünk hárman, mindig én kerülök hátulra, ő és akivel beszélget ketten egymás mellett sétálnak. Hozzám sem szól. Amikor előreszólok, mintha meg sem hallana.

-Ha késünk valahonnan (Persze mert kéri, hogy várjak rá), sietni kezdünk, majd a bejárat előtt megelőz mert azt a látszatot akarja kelteni, mintha ő sietett volna.

-Szinte csak akkor hív fel, ha kell neki valami, vagy ha ki akarja önteni a lelkét.

-Amikor találkozunk sokszor csak a telefonját nyomkodja vagy elmondja a dolgait többször.

-Elvárja, hogy várjam meg az iskolában amikor órára kéne indulni. Mostanában már nem várom meg, hogy ne késsek miatta. Cserébe a fejemhez vágta gúnyos hangon, hogy hova tűntem.

-Többször az van, amit ő akar.

Most ennyi jutott az eszembe, de biztosan több dolog van.

A legjobban az zavar, hogy nem akar kiengedni a saját komfortzónájából, nem tudja elviselni, ha nem vagyok alárendelve.

Velem vagy vele van a baj?

Mit kéne tennem?