Hogyan felejthetném el őt? Tanácsok?
Nem is olyan rég még volt egy barátom, akihez nagyon szoros barátság húzott, sok éve ismertük egymást, legjobb barátok voltunk. Ezenkívül ő volt az egyetlen, akiben igazán megtudtam bízni, aki igazán ismert. De már régóta voltak kisebb-nagyobb gondok köztünk, s végül magamrahagyott.
Nem szeretném visszakapni ezt a barátságot semmilyen formában, haragszom rá, úgy érzem elárult. De ennek ellenére folyamatosan/igen gyakran jár a fejemben,
jut eszembe. Jól érzem amúgy magam, de utóbbi mindig megzavar abban amit csinálok, akármilyen jó is épp az a dolog.
Tudom, hogy üresség maradt bennem, amit pótolnom kéne, de ez nem olyan egyszerű, számomra legalábbis. Különleges volt, nem olyan barát akire pár év alatt találnék
pótlást, hasonlót, hogy betöltse ezt az űrt.
Folyton beugranak az emlékek, az együtt töltött idő, amik rossz érzéssel töltenek el, mivel már nem lesznek ilyenek többé vele.
Mit tehetnék?
Ha tényleg barátság volt, MINDIG, MINDEN ESETBEN visszahozható.
Biztos megvannak okaitok, de olvasva kérdésed, DE, te ezt akarod. Még ha nem is hiszed.
Írj rám és segítek visszaépítettni vagy továbblépni. Helyzetetektől függ. Jelenleg keveset tudok, de valószínűleg nem feladnod kéne.
Nos, kedves 18 éves fiú, valamit tudnod kell a nőkről, és az ő barátságukról. Menjünk vissza az időben pár ezer évet, abba a korba, amikorra a barátság, mint emberi érzés/érzelem kialakulása datálható. Tehát az őskorba. A férfiak vadásztak, vagy az ellenséges hordákkal hadakoztak. Egy vadásznak baromira nem volt mindegy, hogy a mellette kőbaltát szorongató Jóska mit érez iránta. Megvédi-e a seggét, ha a több tonnás mamutra való vadászat során valami balul üt ki? Mellette áll-e a harcban, vagy mentve a saját irháját, cserben hagyja őt? A barátság (az igazi férfibarátságról beszélek!) nemes érzése valójában ebből az egymásra utaltságból fejlődött ki. A nők az őskorban gyűjtögettek. Nekik a mellettük hajoldozó másik asszony nem segítséget, nem társat jelentett, hanem vetélytársat. Táplálékkonkurenciát! Ezért van az, hogy a nők bármikor képesek sutba dobni a barátságot, ha a pillanatnyi érdekük úgy kívánja, míg a férfiak a szó szoros értelmében is képesek tűzbe menni a barátjukért.
Ha barátra vágysz, a fiúk között keress. A nemek különben sem azért váltak külön az évmilliárdok során, hogy barátkozzanak egymással, hanem azért, hogy a fajfenntartás ekképpen biztosítva legyen.
Értem. S szerintem nagy eséllyel igazad is lehet. Nagyot csalódtam benne. De amit elmondtál most, az sokszor nekem nyilvánvaló is volt, hisz ha nem tetszett neki valami, "megsértődött" mert veszekedtünk vagy egyebek s képes volt 2 hétig vagy többig nem beszélni velem, magyarul eldobott magától mert éppen nem jártam a kedvében. Így utólag már jóval tisztábban át tudom látni a helyzetet.
Legalábbis szerintem egyik barátságnál se normális, hogyha összekapnak, 2-3 hétig nem beszélnek: S ez főleg pici dolgok miatt volt, úgy mondom ezt.
Ezek után meg nekem kellett utána kajtatnom/keresnem őt, hogy újra legyen valami, mert nekem fontos volt s nem akartam elveszíteni.
Az 5 éves ismeretségünk alatt nagyrészt ilyen volt. S bármilyen szomorú, nem tudtam észrevenni, hogy tényleg csak "ideiglenesen kellek" neki, s igazán sosem tudott elfogadni, kitartani mellettem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!