Érdemes-e megtartani egy barátságot, ha már kezdesz kiábrándulni belőle? Részletek egy kicsit lentebb.

Az illető pillanatnyilag nehéz időszakát éli - egy éve szakított vele a barátnője, és pár hónapja munkanélküli. Sok kudarcélmény érte az életben, emiatt folyton panaszkodik, pozitív gondolkodásra nem hajlandó, és változtatni sem nagyon akar a helyzetén, akárhogy próbálok pozitív irányban hatni rá. El van tunyulva és kényelmesedve; délután 3-ig, 4-ig, olykor este 6-ig is képes aludni. Állást egyáltalán nem keres, mert mindig talál rá kifogást, hogy miért nem fog összejönni a dolog. Amikor vele vagyok, gyakran azt érezteti velem, hogy hülye vagyok és szenilis. Legutóbb azt próbálta bizonygatni nekem, hogy autista vagyok, amivel nem kicsit gázolt bele a lelkivilágomba. Amikor együtt csinálunk programot, mindennek úgy kell történnie, ahogy ő azt előre eltervezte, mert ha abból egyetlen apró elem is kimarad, rájön a hiszti és egész nap morcos lesz. Költekezésnél (pl. ha eszünk valahol), borzasztó garasos tud lenni, ugyanakkor ha megkínálom mondjuk a saját ételemből, vagy meghívom őt, rövid tétovázás után általában mindig elfogadja. Ha engem valami bosszúság ér, kárörvendő módon képes nagyokat nevetni rajta. Az utóbbi időben a volt barátnőjén kívül más téma nem is nagyon foglalkoztatja - szereti magát sajnáltatni (pl. állandóan mondja hogy ő már soha életében nem fog összejönni senkivel, mert a mai lányok megközelíthetetlenek, és hogy biztos abban, hogy ebben az életben nekem sem lesz párkapcsolatom soha.) Néha én azt érzem, hogy én csak pótléknak, kerítésnek kellek neki, amikor programot csinálunk, mivel ilyenkor elterelem a gondolatait. Legutóbb ugyan elkezdte őt érdekelni őt az ezotéria és a meditáció, ami valóban hasznos és építő jellegű tud lenni, de amikor legutóbb megemlítette, hogy esténként egy-két alkalommal ellátogatott a helyi temetőbe, és ott mindig nyugalomra lelt, azt már elég bizarrnak találtam. Tudom, nehéz, talán depressziós időszakát éli át a srác és én próbálok neki segíteni, amiben tudok. Van egy sor pozitív tulajdonsága is - pl. őszinte, és becsületes, de néha kezdek kiábrándulni ebből a "barátságból" (ha lehet annak hívni), mert nem tudom mennyi értelme van. Elnézést a hosszú leírásért, de a teljes kép érdekében ezeket le kellett írnom. A kérdés tehát az, hogy szerintetek menyi értelme van ennek a barátságnak és hogy ti hogyan kezelnétek ezt. Köszönöm hogy végigolvastátok ezt a hosszú leírást.