Hogy ismerjem meg jobban?

Lényegében az egészet kezdeném onnan, hogy elég zárkózott típusú lány vagyok, aki nehezen tud ismerkedni, de valamikor átesek a ló másik oldalára és teljesen spontán odamegyek valakihez valamilyen használható okkal. (Tehát, nem kitalálok valamit ami miatt odamehetek, hanem ha találok valami közös érdeklődésre utaló jelet valakin akkor azért megyek oda hozzá, és nem azért mert 2 hétig figyeltem és agyaltam, hogy hogyan kéne megszólítani.) És valamikor jön az a dolog, amikor valakivel egyszerűen nagyon össze akarok barátkozni. Nem érdekből vagy hasonló, hanem belülről érzem, hogy nagyon szeretnék XY-nal jóban lenni attól függetlenül, hogy ismerem-e vagy sem. Nagyon szimpatikus vagy nem is tudom honnan jön ez...és elég ritka, eddig talán egyszer-kétszer volt így. Na... és ezek most mind megvoltak egy másik lánnyal kapcsolatban a sulimból, aki pár évvel fiatalabb nálam. Egy zenei irányzatot szeretünk és egy bandát konkrétan. Már egy ideje lestük barátnőmmel őt, amikor aztán egy újabb spontán történés hatására odamentünk és rázúdítottuk, hogy mi is nagyon szeretjük ezt a bandát etc... aztán semmi bemutatkozás nélkül elmentünk. (lol) Másnap leszólítottam, és megkérdeztem a nevét és az osztályát majd bemutatkoztam én is.

Kicsit olyan érzésem van mintha valami rajongója lennék, mindig remélem hogy találkozunk és nagyon megölelgetem amikor összefutunk a suliban, akár többször is és ezek után felpörgök és nagyon jó kedvem lesz akármilyen rosszul éreztem magam előtte. Mintha "betankolnék" energiából általa. Jóba lettünk, viszont a futó "szia, hogy vagy? kösz jól." és ehhez hasonló gyors kérdéseknél többre egyszerűen nem jutunk. Egyszerűen megáll a beszélgetés, nem tudom mit kérdezzek, a bandáról meg már elég klisés kérdés elhangzott már. A szünetek sem a leghosszabbak, de látom, hogy másokkal mennyire jól elvan és ott csüng rajtuk, ami nem baj, csak nem tudom, hogyan kéne nekem (is) szintet lépni. Többször éreztem már úgy magam, hogy nagyon tolakodok az állandó lelkesedésemmel és, ha egy szünetben kétszer is összefutunk mind a kétszer megölelem. Barátnőmnek mondta, hogy ez őt nem zavarja, és más esetben zavarban lenne, de nálam örül neki.

De akkor sem tudom, hogy mit kellene csinálnom, hogy közelebbi barát lehessek, egyáltalán megismerhessem őt emberileg. Én kolis vagyok, szóval nem lehet szó arról, hogy áthívom filmet nézni őt meg másokat...Gondoltam, hogy elmehetnénk közösen pl kínaizni (ő barátnője meg az enyém, (mivel így jóban vagyunk))...De félek megint meghal a beszélgetés, vagy ők ketten elvannak meg mi is és akkor megint nem történt semmi.... vagy hogy miről beszélgessek vele, ami által megismerhetem. Meg azt sem tudom, mik a tabu témák, amit nem kellene megkérdeznem .... (pl nem tudom, hogy a szülei elváltak-e, vagy mindenki boldogan él együtt... és elég gáz lenne rákérdezni, ha meg pl az egyik szülője nem él.)

Azt is tudom, hogy a barátságot nem lehet erőltetni, nem is szeretném...csak elgondolkodtam, hogy én hogyan javíthatnék a helyzeten. Messengeren is írtam már neki, de ott is meghalt a beszélgetésünk.

Szóval itt ütközik ki, hogy nem vagyok nagyon nyílt és barátkozós lány, és ez eléggé korlátoz, holott nagyon szeretném ha közeli barátok lehetnénk.

És rajta kívül már szereztünk ilyen "kis barátokat"...de a köszönésnél tovább nem tudunk eljutni.

Sokat álmodok is vele, ebből is látom visszajelzésként, hogy foglalkoztatja az agyam, hogy legyen velünk valami.

Köszönöm a hasznos válaszokat. :)