Milyen volt nektek 8. -ban otthagyni az osztályotokat?

Én nagyon szerettem álltalánosba járni, összetartó osztály voltunk. Ennek ellenére nem voltam szomorú, mert tudtam, hogy a barátaimmal ezek után is tartani fogom a kapcsolatot és így is lett, a 3 legjobb barátom még mindig álltalánosból van.

A gimi végét viszont vártam, nagyon szar osztály voltunk.

Nyolcosztályosba jártam, de mindenki elment nyolcadik végén, csak a nagyon buták nem, szóval hasonló lehetett, mint egy általánosos osztályban. Én már alig vártam, el se hittem, hogy mennyivel jobb gimnáziumba vettek fel, és az utolsó hónapokat azért tudtam túlélni, mert fél lábbal már a gimnáziumban voltam. Emlékszem, anyukám hozott haza az évzárómról kocsival, talán, mert mentünk még valahova máshova is, és legalább egy másfél órát ültünk a kocsiban, és beszélgettünk róla, hogy mennyire rossz volt ez a négy év, és mennyire jó lesz végre elkerülni innen.

Egyébként ott motoszkált bennem a félelem, hogy az új suliban is ugyanúgy fog utálni mindenki, de nem így lett. Az ottani osztályom olyasmi lett, mint neked az általánosos osztállyal, hogy a "mi kis családunk" lett belőle, és valahogy hiába bőgött mindenki, nagyon jók voltak az utolsó hetek, és fogunk még találkozni, a kapcsolatot is tartjuk. :)

Én alapból úgy voltam, hogy nem a világ végére megyünk, csak más suliba fogunk járni, aki akar az ugyanúgy otthon talál, átmehetünk egymáshoz, lehetnek közös élmények.

Hát nem lettek, sőt, meglepő módon pont azokkal találkoztam a legkevesebbet akikkel előtte mindennap együtt voltunk, onnantól meg majdhogynem nem is köszöntek.

Aztán a középsuli még rosszabb volt, ott a végén dettó ugyanez. Most egyetem végeztével megint hasonló a helyzet, pont azok szarnak le igazán, akik anno barátnak mondták magukat.

Igazából én egész életemben ezt tapasztalom, hogy ha egy társaságban vagyok, akkor ott befogadnak, kifejezetten mintha keresnék a társaságom, de ahogy nem kötelező együtt lenni, eltűnnek és nem hallok többet felőlük.

Szar. AZ első 1-2 év elég rossz volt, legszívesebben építettem volna egy időgépet, hogy visszamehessek :)

Amúgy akkortájt mentem át egy személyiségváltozáson is, nem is sikerült olyan jól a beilleszkedés, ellenben általánosban a közösség egyik legaktívabb tagja voltam.

Mondjuk utolsó két évben azért kialakult középsuliban is egy 4-5 fős baráti társaság, úgy már jobb volt.