Az egész élet pusztán dominanciaharc?

Arról szól, hogy a másik főlé kerekedni, magasabb társadalmi rangot megszerezni és dominálni a gyengébbet?

Hosszú évek óta nem értem, miért van ennyire hányingerem az emberektől, a társasába járástól, és most kezd kikristályosodni előttem miért is érzek így, az, hogy mennyire velejéig romlott az egész társadalom, mennyire távol állnak az igazi emberi értékektől, erényektől. Egész egyszerűen nem tudok azonosulni velük, túlságosan is jónak érzem magam, túlságosan is kedvesnek, tapintatosnak, elnézőnek, stb amikor másokkal vagyok és ezek mindig megbosszulták magukat. Viszont nem vagyok arra képes, hogy másokat eltiporni akarjak, vagy föléjük kerekedjek. Én úgy képzelném el a világot, hogy mindenki mellérendelt szerepben van a másikhoz és közösen, egymással nem versengve elérik a céljaikat, a gyengébbet mindig segítve. Túl utópisztikus ilyesmiről álmodozni? 28/F