Nincs egy barátom se és már kezdem nagyon rosszul érezni magam emiatt. Mit tegyek?

Nincs egy normális barátom sem, csak haverok. De a haverjaim se nagyon foglalkoznak velem.

Állandóan otthon ülök és beleőrülök a magányba. A helyzet az, hogy voltak barátaim de megromlott a kapcsolatunk, mert mindig flegmáztak velem és bántottak, veszekedést provokáltak ki stb. én tűrtem, sosem szóltam, elnéztem hogy ilyenek velem, gondoltam csak a mindennapi stressz miatt feszültek. Aztán mikor már beleőrültem kb. egy értéktelen szarnak éreztem magam a sok beszólás miatt, akkor ott hagytam őket. Aztán szereztem egy újat, vele azt hittem végre jó lesz minden, de ő meg egy otthonülős, magánakvaló emberke volt, sose jött velem sehova és alig taliztunk.

Most nagyon kétségbe vagyok esve, mert jön a nyár és tudom hogy nagyon magányos leszek. Nem tudom hol barátkozzak. Olyan barát kéne nekem, akivel amolyan legjobb barátok lennénk és mindig mindent megbeszélnénk, mennénk ide-oda stb. De már annyiszor próbálkoztam és mindig önző embereket fogtam ki, akik amúgy látni sem akartak, csak rámírtak ha bajuk volt. Nagyon aggaszt ez, mert jelenleg a családomon kívűl nincs senkim, akire számíthatok és ez szorongással tölt el