Miért érzem ezt a legjobb barátnőmmel kapcsolatban?

Tudom hogy nem vagyok könnyű eset, elég csendes vagyok általában, nem az az extrovertált típus mint ő.Én mindig csendben meghúzódom a háttérben, alapszinten kedves vagyok az emberekkel de ennyi.

Viszont ha valaki odajön hozzám, megismer, annak egy idő után megnyílok, és ha úgy vagyok vele hogy megbízhatok benne akkor tényleg nagyon komolyan veszek egy barátságot, és nagyon hűséges tudok lenni, mellette vagyok amiben csak tudok, mert szerintem erről szól egy igaz barátság, meg oersze hogy elfogadjuk egymást.

Viszont ő olyan, hogy ha ketten vagyunk akkor nagyon jól elvagyunk, az iskolában és az iskolán kívül is, elég sok mindent megosztunk egymással, viszont sokszor olyan mintha unna engem, ha megjelenik egy másik osztálytársunk nagyon jókat tud beszélgetni vele, és ez még nem lenne baj, mert én is jól el tudok beszélgetni más osztálytársakkal.A baj az, hogy ha valaki nagyon megbántja az osztályban, egy másik barátnője, akkor pár nap alatt megbocsájt neki, és megint nagyon jól elnevetgélnek.És ezt többször eljátssza, több személlyel is.

Csak néha nem tudok azon kiigazodni, hogy egyik nap még teljesen utál valakit, a másik nap meg már mintha semmi sem történt volna.Amikor rákérdezek hogy ezt hogy gondolta,csak annyit mond hogy kibékültek.Nagyon naiv, pár kedves szóval el tudják csavarni a fejét, nem lát át az emberek szándékain, nekem meg nem hiszi el ha azt mondom hogy szerintem ezt nem kéne.

Én meg nem vagyok valami jó a vigasztalásban, és már kicsit unom, hogy folyton azzal jön vissza hogy tudhatta volna, hiszen én is megmondtam neki. És ezt többször megcsinálja, szinte havonta.

A másik meg az hogy néha nagyon gyerekes tud lenni, amivel semmi bajom mert nekem is mosolyt csal az arcomra amikot ilyen, csak akkor zavar amikor valaki mással csinál ilyen gyerekes dolgokat, mondjuk pár méterre mellettem.És ilyenkor olyan feleslegesnek érzem magam, mert én nem tudok így viselkedni, meg sokszor annyira túlzásba viszi hogy már idegesít.

Olyan rosszul érzem magam hogy néha így érzek vele kapcsolatban, pedig elvileg a legjobb barátnőm:(

És az a baj hogy ezt vele is próbáltam megbeszélni, de ez általában úgy zajlik hogy bocsánatot kér, aztán másnap kezdi előlről,mintha semmi sem történt volna.

És kezdem úgy érezni hogy emiatt nem bízhatok benne, mert mi lesz ha egyszer csak minden ok nélkül velem se fog szóba állni? Volt már 1-2 ilyen időszakunk.

De mégiscsak ő a az, akivel a legtöbbet beszélek az osztályból, megbízik bennem, tényleg sok mindent el is mond és én is vele osztok meg elég sok mindent.

Eléggé introvertált vagyok, de ez nem jelenti azt hogy nem jó barát.És olyan rosszul érzem magam amiért így gondolok rá, tudom hogy nem kéne:/

A jövő év lesz az utolsó évünk a gimiben, és másfele fogunk menni továbbtanulni, eleve más városba is, és nem tudom hogy tartani fogjuk-e a kapcsolatot.De addig is van még egy évünk egymás mellett és nem tudom hogy mit csináljak,egyáltalán normális hogy így érzek vele kapcsolatban?

18/l