Panaszkodni vagyok csak jó a haveromnak?

Több éve van egy jó haverom, olyan +5 lehet bőven. Voltak mások is, de elhagyták az országot, így vele maradtam úgymond, nincsenek más haverjaim, barátaim. Elvoltunk, kevés a közös bennünk, de két embernek nem kell egyeznie mindenben. Viszonylag önzetlen kapcsolat, sokszor számíthattunk egymásra, csak vele tudok értelmes dolgokról dumálni. Viszont egyre jobban észreveszem, hogy nekem panaszkodik és rinyál, másnak nem.

Amióta ismerem sokszor rinyált, hülye dolgokért. Nem egyszer volt, hogy csak azért futottam össze vele, hogy rinyálhasson, na meg mert nem volt más társaságom. Nekem is vannak bajaim, elmondom egyszer, de nem terhelek mást vele, mert az én ügyem. Max ha tanácsot kérek akkor. Amikor nagy ritkán elmondom neki a dolgaim, akkor max beszúr egy hangulatjelet, meg aha, aha, az gáz. Ennyi. Nincs olyan beszélgetésünk, vagy hét, hogy ne rinyálna. Vagy rossz az idő, vagy külföldön akar élni, vagy csúnya, mit tudom én. Vagy ha nem nyávog akkor kritizál, fikáz másokat.

Mással ha elmegy, elvannak, jól érzik magukat, így lehet csak engem használ panaszládának, lehet utána kérdezek majd. Lassan már találkozni sincs kedvem, mert lehúz a hangulatával, én meg nem akarok valakivel azért találkozni, hogy együtt nyávogjunk. Egyre többször kezdek már erre gondolni, hogy én a rinyaláda vagyok neki és sosem értem mások miért keresik a társaságát.

Most úgy alakult az életem, hogy sok igaz haver kikerült az életemből, max egy ismerősi körünk van, de velük nem érzem az összhangot. Szerintetek meg lehet oldani ezt, vagy ideje lenne ha nem várnék arra, hogy megváltozik és keresnék új társaságot?