Van értelme ezeket a barátságokat fenntartani?

Nekem is pont ez a problémám most a barátnőmmel.

Régebben nagyon visszahúzódó típus volt, addig sokat ült otthon, rengeteget tanult, akkoriban még sokat beszéltünk, élőben és neten is, elmentünk ide-oda.

Mostanában viszont elkezdett aktívabb közösségi életet élni, ami tök jó, de közben az én fejemre eléggé sz*rik. Ami azért is esik rosszul, mert nekem meg mostanában pont nehezebb időszakom van, de őt ez nem igazán érdekli. Ha én mondom neki, hogy csináljunk valamit, akkor gyakran van valami kifogása, illetve ha le is okézza a programot, tuti visszamondja betegségre stb hivatkozva. De annyira mondjuk nem beteg, hogy ha más hívja (még ha nem is barát) ne pattanjon egyből :) plusz a viselkedése is megváltozott kicsit, néha olyan, mintha ízlés stb. tekintetében felsőbbrendűnek érzezné magat nálam. Régen ez egyáltalán nem volt rá jellemző.

Nem mondom,hogy nem bánt, de én nem fogom ráerőltetni magam, csináljon, amit akar, már elhatároztam, hogy eleresztem, én sem fogom keresni őt.