Ti nekivágnátok a nagyvilágnak teljesen egyedül?

Az a helyzet, hogy lehetőségem lesz Amerikában tanulni egy fél évet egy középiskolában. Azonban nekivágni félek egyedül. 10-es vagyok középiskolában. Általános iskolában 8 éven át egyedül voltam, meg minden, a lényeg, hogy nem jöttem ki jól az osztállyal. Gúnyoltak is, így örömmel feledem el őket. Középiskolában, meg bejött minden. Lettek rendes barátaim, akik tényleg normálisak, és a volt osztályból is megmaradt az az 1-2 ember akivel igazán jóban voltam. Mindig is álmom volt, hogy amerikában éljek, vagy tanuljak, és most ez lehet hogy összejön, ám félek élni a lehetőséggel. Már ha rá gondolok, már akkor is gyomorgörcs fog el, mert ideges leszek, de pozitív értelemben. FÉlek, hogy elveszíteném a barátaimat, és nem maradna nekem senkim. Persze lennének ottani haverjaim is, de mégiscsak jobb lenne egy baráttal nekivágni a dolognak. Egyfelől nagyobb élmény, másfelől meg nagyobb biztonságot adna. Legalábbis nekem. Ám akiket megkérdeztem, hogy lenne-e kedve velem jönni, mindenki megszeppent, és azt mondta, hogy nem vágna bele. Én meg egyedül félek. Ti mit tennétek? Alapjába véve nem vagyok egy alamuszi, gyerek, de most azért mégis "megszeppentem", hogy lenne lehetőségem egyedül nekivágni a világnak.