Miért bunkózik velem állandóan a legjobb barátnőm?

Már hónapok óta nem megy más, csak a bunkózás. Vagy belémköt. Nem tudok vele normálisan beszélgetni, mert ha valami jó történt velem és azt mesélem el, akkor láthatóan kifejezi, hogy nem érdekli és irigy. Ha mondjuk a barátomról mesélek, akkor rámszól, hogy reméli most nem kezdek el nyáladzani, és a szerelmünkről áradozni, mert akkor lelép.

Ő bármennyit sajnáltathatja magát, én múltkor elkezdtem,mert nem volt egy forintom se, és kétségbe voltam esve. Csak annyit írtam, hogy de jó neki hogy ilyen sok pénzt adnak a szülei (ő mondta,mhogy de jó most neki mert sok pénze van) és erre lecseszett, hogy nem igaz hogy nincs bennem tartás és képes vagyok neki itt nyavalyogni..

Aztán mikor felvettek arra a szakra, ahova szerettem volna, és viccből mondtam, hogy jó gazdag leszek, tanulok ezerrel és stb. Akkor pedig azért cseszett le, hogy ne is éljem bele magam abba, hogy gazdag leszek, és hogy az a legnagyobb baja velem, hogy végletekben gondolkodok...

Minden egyes veszekedést ő provokál ki, aztán valahogy bemagyarázza, hogy miattam robbant ki...

Ha segítséget kérek tőle valamiben, pl az egyetemi dolgokban, akkor elpoénkodja a választ és direkt hülyeségeket mond.

És még rengeteg ilyen példát tudnék felhozni, durvábbaknál durvábbakat.

Igazából a mi barátságunk évekig tökéletes volt, aztán valami megváltozott (azóta ilyen, mióta elváltak a szülei, legalább is úgy vettem észre) hónapok óta csak a veszekedés, a bunkózás.. Egy jó szava nincs hozzám, élőben jól elvagyunk, de aztán napok kérdése és valamin megsértődik, illetve olyanokat csinál, hogy ha átjön a szobámba és pl megkérem, hogy az ágyamra ne üljön azzal a ruhájával, amiben ezelőtt kint fetrengett a fűben a kutyámmal, hanem üljön le a kanapéra, akkor direkt csak azért is belefetremg az ágyba, betakarja magát a takarómmal és nevet.

Én megmondtam már neki ezerszer, hogy észrevettem, hogy megváltozott és elhiszem, hogy valami baj van a háttérben és ha kell támogató vagyok, de én ezt már nem bírom idegileg. Mindig azzal jön, hogy én vagyok a bunkó paraszt, csak olvassam el milyen stílusban írogatok neki. Több barátnőmet is megkértem, hogy olvassa el és döntsék el, hogy milyen stílusban irok, és ők is csak azt mondják, hogy hagyjam ezt a lányt.

Igazából tényleg hagynom kéne, de mégis ő a legjobb barátnőm már 10 éve és nem tudom mit tegyek. Ha nem szeret már, akkor miért nem hagy ott?

Nektek mi a véleményetek?