Miért van szükségem sok barátra? Mit csináljak?

Az a baj, hogy amióta szakított velem a barátom (másfél éve) nagyon egyedül érzem magam. Szerencsére barátaim mindig voltak, több-kevesebb, de nekem jobban tetszett, amikor több volt. Kb. egy éve 8 bizalmas, (majdnem) mindent megbeszélős barátom volt, fiúk is, lányok is, és még rajtuk kívül pár haver. Aztán most itt vagyok, pasim még mindig nincs, és összesen 3 ember keres rendszeresen és ad nekem szeretetet, az egyik, aki a legjobb barátnőm, másik városban tanul, tehát fizikailag nincs közel. Most kezdtem a fősulit, itt nincsenek olyan barátaim, akikkel sulin kívül is tartanám a kapcsolatot, ők inkább csak haverok. A legjobb(nak vélt) fiú barátommal is kezdünk eltávolodni egymástól, és az utóbbi időben két másik, addig nagyon közeli barátommal lettünk csak néha beszélős meg bulikban összefutós ismerősök.

Én tudom, hogy a minőség a fontos, és nekem tényleg a minőség a legfontosabb, de a mennyiség is! Nekem szükségem van arra, hogy mindig legyen valaki, aki ráér velem találkozni, mert különben unom magam... Ha 1-2 órája nem írt senki nekem Facebook-on, rögtön úgy érzem, hogy nem vagyok fontos senkinek... Egy napnál tovább a héten pedig nem szeretek itthon lenni, de erre kényszerülök. A szülinapi bulimra a meghívottak fele nem jött el, és csak néhányuknak volt nyomós oka rá (betegség, elutazás).

Szörnyen magányos vagyok, és tudom, hogyha lenne egy fiú, akivel szerelmesek vagyunk egymásba és tényleg törődik velem, rendszeresen keres, az kb. meg is szüntetné ezt az érzést, és akkor elég is lenne az a pár barát aki most van, ha már a többiek így ki tudtak lépni az életemből...

De addig mit csináljak?

L