Mit kezdjek ezzel a helyzettel? Már nem bírom elviselni a barátnőmet!

Bocsánat, egy kicsit hosszú lesz.

A legjobb barátnőmet több mint 10 éve, a férjem egyik rokonának az esküvőjén ismertem meg. Akkor még csak jártunk a férjemmel, ő az egyik rokonának a menyasszonya volt.

A fiúk elvonultak beszélgetni, mi pedig kettesben maradtunk. Kiderült, nagyon sok a közös bennünk, mindketten akkor költöztünk abba a városba, nem ismertünk senkit. Ráadásul csak pár percre laktunk egymástól.

Elkezdtünk összejárni, együtt vásárolni, tornázni, úszodába járni. Később a fiúk is csatlakoztak.

Szinte minden hétvégén csináltunk valami közös programot, négyesben. Buli, túrázás, bográcsozás vagy csak sima társasozás. És egyszer minden évben együtt elutaztunk pár napra a Balatonhoz.

Aztán barátnőm állapotos lett, és legnagyobb örömünkre pár hónappal később én is. Akkor már mindketten hosszabb ideje vártunk a babára, hatalmas volt az öröm. Egészen a szüléséig folyamatos segítettük egymást.

Akkor megváltozott valami. Hiába mondtuk neki, hogy ez nem lesz jó, nem hallgatott ránk. Szinte csak a gyerekkel volt elfoglalva - ami természetes -, de a férjét teljesen kizárta az életéből. Pl. abszolút nem engedte neki megfogni a babát, mert csak ő érthetett hozzá. Kizárta a férjét a hálószobából, mert ő akart a babával a franciágyon aludni. Tudtunkkal semmi olyan nem történt, ami ezt kiválthatta volna nála. A férje nem ejtette el a babát, vagy hasonló.

Közben talált egy baba klubbot, ahova a környéken élő anyukák járnak. Csalt minket is, hogy menjünk, ott tudunk majd beszélgetni. Egy nagyon jó társaság gyűlt össze.

Viszont barátnőm, ahányszor csak találkoztunk, mindig kritizált engem. Szerinte nem jól neveltem a kisbabám. Folyamatosan azt hallgattam, hogy ennyi idősen az ővé már ezt és ezt és ezt csinálta. Végül meguntam, nem mentem többször. De pár hét után elkezdett hiányozni a társaság, és másik klub nincs a környéken.

Barátnőm akkor már nem járt oda, és hetekig nem is jött, mindig volt valami kifogása, amit én nem is firtattam, mert megkönnyebbültem, hogy nincs ott.

Aztán egyszer beállított és megint elkezdett belém kötni. Akkor rákérdeztem, mégis mi a baja velem. Kiderült, a házassága tönkre ment, és a férje elhagyta őket, hazaköltözött a szüleihez.

Hetekig próbáltam tartani benne a lelket, támogattam, segítettem, amiben csak tudtam. Közben pedig nem kaptam más, csak kritizálást, hogy milyen szar anya vagyok. Meguntam. Betelt a pohár.

A férjem mindig mondta, hogy biztos nem gondolja ezt komolyan, és támogatásra van szülksége, de senki mást nem kritizált, csak engem.

A legutolsó alkalommal megtiltotta a lányának, hogy az én lányommal játszon. Utána pedig elmondott minden felelőtlen anyának, amiért a 1,5 éves lányom pár órára ott hagytam a mamánál, amíg férjemmel elmentünk kettesben megünnepelni a házassági évfordulónk.

Ez után úgy érzem, már menthetetlen ez a barátság, nem akarom ezt tovább folytatni, és eldöntöttem, minden kapcsolatot megszakítok vele.

Viszont hiányoznak a klubban megismert anyukák. Máshova nem tudok menni, csak az az egy hely van, viszont "baránőm" szinte folyamatosan ott van, és nem akarok vele találkozni.

Próbáltam nem beszélgetni vele, de ha megyek, mindig odaül mellém, hogy elmondhassa, megint mit rontottam el.

Tudom, elég egy gyerekes helyzet, de ti mit tennétek? Már elegem van a sértegetéséből, a bántásaiból, viszont hiányzik a társaság, és úgy veszem észre, a kislányomnak is. :(