Mennyire jellemző a kapcsottartás intenzitásának hullámzása egy szoros barátságban?

Fiú barátok vagyunk. Pár hónapig kollégák voltunk. Már másfél éve nem vagyunk azok de egy nagyon jó barátság lett köztünk. Ezt olyan szinten képzeljétek, hogy pár óránként írunk egymásra. Heti több tali. Közös bulik, nyaralni is ketten mentünk stb.

Aztán néha észreveszem rajta azt, hogy ez az intenzitás mintha lecsökkenne a részéről. Csak az övéről, mert nekem mindig lenne igényem vele lenni. Inkább más dolgokat szorítok háttérbe. Nem vagyunk összeveszve. Semmi gond. Arra is vigyázok hogy ne másszak a nyakára. Csak fura hogy olyan "bioritmus"-szerűen hullámzik nála a "van hozzám kedve" és a most "nem annyira van hozzám kedve" hangulat. Van amikor örökké keres és hív hogy tali, buli stb. Van amikor nem. Én szeretem ha kölcsönös. Sajnos az ilyen időkben semmit nem kezdeményez. Ha én jelentkezem akkor válaszol bár sokszor megvárat. Aztán egyszer csak mintha elmulna nála a távolságtartás és elkezdi nagyon intenzíven kezelni a témát. Mondjuk sosem kérem számon. Igyekszem ugy tenni hogy ő ne szembesüljön elvárásokkal részemről. Csak belül esik rosszul ez a leszarós vs szoros barátság időszakok hullámzása.

Másoknál hogy van ez? Akik tényleg barátnak tartják a másikat azoknak mennyire van igényük egymás társaságára?