Csak az én osztálytársaim ilyen primitívek hogy egész nap csak call of duty 4? Nem csinálnak semmit csak a gép folyton nincs olyan perc ahol ne lenne gép.

Na most:

látom, nem mai a kérdés, de írnék, ha lehet.

Nem mindegy, miről van szó. Tény, hogy léteznek emberek, akik SEMMI MÁST nem csinálnak a gépezésen kívül, és sok tinédzser tényleg semmi olyan hobbival nem rendelkezik, ami némi gondolkodásra készteti, hanem hazamegy, levágja magát a tévé elé, nézi, amit adnak, és aztán alszik.

De mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy nem az eszköz a rossz, hanem a módszer. Manapság divat szidni a televíziót. de az se mindegy, hogy valaki hazamegy, és bekapcsolja azt, amit épp adnak, és nézi, vagy hogy valaki nagy rajongója a filmtörténetnek, és az összes igényes filmet látta 1920-tól napjainkig, meg akár a rosszakat is, és órákig tud beszélni XY rendező munkásságának egy korszakáról. Ugyanez van a számítógépes játékokkal. Van egy barátnőm, aki sokat játszik. Mi már elmúltunk 20 évesek, de tinikorunkban is így volt. Sokat gépezik, különböző játékokat ismer és szeret, én ezekhez nem értek, nem tudom, melyik melyik. Előfordul, hogy egy-egy délutánt játszásra fordít, vagy néhány órát a napjából. Ugyanakkor viszont 3 nyelven beszél (nem kényszerből, mert "valamit tanulni kellett", hanem mert tényleg érdekli), zeneórákra jár, túracsoportnak tagja, szereti a koncerteket, és imád olvasni meg írni. Valahogy be tudja osztani az idejét.

Nem mindegy tehát, miről beszélünk. Arról, hogy valaki játszik, és ezzel néha eltölt sok időt, de ez idő alatt ő jól érzi magát, és számára nem időpocsékolás ezzel tölteni egy hétvégét (mert az ő szemében meg időpocsékolás egész hétvégén maketthajót építeni például), vagy csak ül, játszik, semmi mást nem csinál, és nincs élete, oda van ragadva a számítógéphez, és beszélni sem tud másról, barátai sincsenek. Utóbbi valóban rossz, előbbit általában a felnőttek szidják.