Mi lesz a barátságunkkal? Megrendült a bizalmam
Arról van szó, hogy nyár elején az egyik legjobb barátnőm kiment Ausztriába dolgozni. Három hete írta, hogy nagyon rossz neki kint, mert a főnöke rányomult, elég egyértelműen, ő pedig nagyon megijedt. Én pedig nagyon aggódni kezdtem. Aztán egy hét után se írt, majd két hét után sem ( én közben írtam neki, hogy mi újság, hogy van, és hogy nem írt, egyre inkább féltettem), és pár napja mit látok instagrammon? HOgy itthon van, jól van. Már lassan egy hete itthon van, és nem írt, nem szólt, semmi egyáltalán. (Annyit zárójelben, hogy nekem nincs instagramom, neki meg facebookja, így e-mailben tartottuk a kapcsolatot. Viszont az instagramja nyilvános, így tudtam meg, hogy itthon van.)
Most nem tudom mi legyen. Írtam neki, de alapjaiban rendült meg a bizalmam. És nem csak emiatt. 3 éve ismerem Már korábban is észrevettem, hogy ha nem keresem egy ideig, ő sem keres meg. Nem arról van szó, hogy minek keressen ha én sem, hanem soha nem kezdeményezett, ha egy kis ideig kimaradtak a beszélgetések. Kis idő alatt több hetet értek.Ezt csak azért írom, hogy nehogy azt higgyétek, hogy egymás nyakán lógtunk mindig. Tinik sem vagyunk már ( én 25 ő 22).
Neki elég nagy haveri köre van, nekem inkább csak pár jó, és néhány igazán nagyon jó barátom. Ő azt mondta, hogy igazi barátjának tart, akire mindig számíthat. De ezek után már nem vagyok benne biztos, hogy egyrészt elhiszem, hogy annak tart, másrészt, hogy én is elmondhatom ugyanezt róla.
Mit gondoltok?
Nem lakunk olyan közel egymáshoz, hogy csak átugorjak.
Ma írtam neki, kivárom mit válaszol.
Hát ez eléggé gáz.Szerintem nem tart téged legjobb barátnőnek,nem is vagy igazán fontos neki.Hiszen akkor írt volna!
Hívd fel telefonon,ne írj.Kérdezd meg,hogy hogy van,te aggódtál érte és rosszul esett,hogy nem válaszolt,na meg,hogy haza jött és nem szólt.
El is hiszem,hogy megrendült a bizalmad felé.
Egy őszinte beszélgetéssel tisztázzátok ezt a barátságot.
Köszönöm a válaszokat.
Ejteni nem fogom, mert vannak közös pontok, és jókat tudunk beszélgetni is. Viszont az biztos, hogy átértékelem magamban a dolgot, és a helyét az életemben.
Azért soha nem szokott terhelni a problémáival! Hiszen szerintem alap, hogy a gondokat is megosztjuk egymással. Soha nem volt olyan, hogy túl sok lett volna, sőt, nekem volt egyszer egy olyan életszakaszom ( egy szakítás, plusz hozzá költözés is, munkanélküliséggel) ami nagyon megviselt, és akkor azt hittem, hogy én vagyok tényleg sok... és mindig meghallgatott, bár az is igaz, hogy akkor se törte magát, hogy rákérdezzen dolgokra, akkor is volt olyan, hogy több hétig nem beszéltünk, és mikor utána megint, meglepődött, hogy még mindig nem vagyok túl, mert túl kellett volna.. hmm most hog belegondolok, így az egészet, tényleg túl sokat tettem én ebbe a dologba.
Amúgy azóta rendbejöttem, a szakítást meggyászoltam, feldolgoztam, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ő nagy segítség lett volna ebben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!