Mit gondoltok arról, hogy barátnőim amikor találkozunk sokszor nem figyelnek rám, mert csak a gyerekeikről beszélnek és utána meg már a mondandóm is veszendőbe megy, másoknál is van így?

Akinek már gyereke van, azoknak a központi témája, elfoglaltsága a gyerek. E körül forog számukra a világ. Azért is kissé elszigetelődnek a családos emberek a régi barátoktól. Család az első, dolgoznak, gyereket nevelnek közösen, nem úgy van, mikor még függetlenek voltak. Munkatársaim is a gyerekeikről beszélnek, hogy ki, mit csinál, mikor hova megy stb.

Igen, úgy van ahogyan első is írja, ennek ellenére baromi idegesítő, hogy felnőtt emberek csak a kölykükről tudnak beszélni, mondjuk szerintem az értelmesebbeknél ez abbamarad idővel, vagy legalábbis remélem.

Engem is zavar, és egy idő után le is rázom őket. Nekem is megvan a magam élete, a magam baja, de tényleg néha én is azt érzem, hogy nem lehet másról beszélni csak a kölykökről, akkor legyen neki ez a legnagyobb történése, csak engem hagyjon ki belőle. Nekem is vannak magánügyi gondjaim, de én érzem, ha valaki nem kíváncsi rá, vagy nem képes vele azonosulni. Ha ez így van, abba hagyom a témát. És ugyanezt várom el a másiktól is. Számomra nem több az aki szült, nem érdekel egyszerűen. Unom, hogy a gyerekesek többre tartják magukat, és ledegradálnak, mert én nem szültem. Elég baj nekem, hogy nem esek teherbe, nem kell még hogy egy beképzelt anyuka pluszban éreztesse, hogy ő mekkora dolgot vitt véghez. Én ugyanolyan értékes embernek érzem magam, elegem van abból ,hogy anyuka eldönti hova tegyen, mert ő szült én meg nem.