Szerintetek ezek alapján lehetett valaha is az ilyen emberre azt mondani hogy barát volt?
Volt egy nagyon jó haverom, minden nap beszèltünk neten ès ahogy időnk engedte eggyütt lógtunk, aztán lett munkahelye ès igaz nem annyit de mèg mindig sokat beszèlgettünk ès lógtunk együtt, aztán lett egy barátnője...( Onnantól kezdve szinte teljesen megszűntem neki lètezni ès mèg anyámnak sem köszön ha találkoznak ) gondoltam ugyd sokat melózik barátnője is van, èrthető hogy mèg kevesebb az idelye így ezen nem is akadtam fent, hanem mikor kiderült hogy halálos beteg vagyok, megírtam neki amire annyi volt a reakciója hogy sajnálja,( majd kb kèt hèt mulva láttam egy posztját facebookon hogy a barátnőjèvel nemtom hol vannak kint tengerparton... ) Ès egyből le is kellett lèpnie. Ennek lassan több mint fèl ève, azóta nem írt, nem válaszolt ès szemèlyesen sem keresett...
Szerintetek? Ti mit gondoltok a leírtakról, mi a vèlemènyetek erről az egèszről?
Szerintem jó barát volt.
A barátok jönnek-mennek, legalábbis velem így szokott lenni.
Ettől még jó barát volt a múltban. Ez gyakori szokott lenni, ha az ember megtalálja a párját (és igazán jól kijön vele) sokan elhanyagolják a barátokat, mert a pár sokkal előrébb lesz a rangsorban. Vele akarnak élni majd, vele akarnak gyerekeket, közös kutyát meg házat, meg öregkort (mondjuk aki hosszútávra tervez).
Az én barátom is ilyen, nem lóg már a haverokkal, már nem megy el sörözni, uncsi neki hogy a többi szingli haver azon beszél, melyik lány lenne jó aznap estére, melyiknek szebb a csöcse ilyenek. ő már kiesett ebből a körből, inkább velem van este és jókat szeretkezünk. szóval én mondom neki, hogy menjen csak nyugodtan de azt mondja, hogy ő velem szeret a legjobban lenni és időt tölteni. Ennyi, kényszeríteni nem lehet. Csaj barátait teljesen leépítette, az egyik "hirtelen" rádöbbent a kapcsolatunk elején, hogy ő mégis megkeféltetné magát a barátommal, a barátom pedig nem véletlenül nem próbálkozott soha nála... mert nem esete. A másiknál meg nem várta ezt, meg azt mondta, hogy ő úgyis csak panaszkodik (kiszúrt szerencsétlennel az élet ez tény, de van egy raklap barátnője, úgy gondolta, velük úgy is erősebb a barátsága). Nekem egyetlen barátnőm van, vele minden héten találkozok de ennyi. Fiú barátom magától lépett le (talán ő is tervezgetett extrákat nem tudom, de gyanús volt, hogy míg nem jártam senkivel addig lógott velem, aztán ahogy pasim lett hirtelen nem, pedig nem hanyagoltam el őt sem).
Hagyd, barátkozz inkább lányokkal, ők őszintébbek (csak akkor van gond, ha a pasid tetszik nekik, egyébként ők ritkábban lépnek le csak azért, mert lett párja a másiknak/nekik)
Szerintem felejtsd el az ürgét és azokkal töltsd az idődet, akik még ott vannak melletted. Ha ekkora a baj, kár a hátralévő időt olyasvalakire pazarolni, aki nem érdemli meg. Én ha megtudnám hogy ilyen beteg egy barátom mindent eldobnék, rohannék hozzá, ha épp a tetőn hív fel zsindelyezés közben akkor is. Nem mintha pár óra számítana, de ez egy olyan helyzet amikor nem szabad tökölni.
Pontosan tudom amúgy, milyen érzés csalódni valakiben, azért mondom: most magaddal foglalkozz, ne azzal törődj aki megbántott, csakis azzal aki még melletted áll.
Sokáig élj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!