Férfiak, hogy reagálnátok, ha a legjobb barátotok ezzel állítana be éjjel hozzátok?

Joel nagyot ásítva ült fel ágyában és ráérősen pillantott az éjjeliszekrényén lévő vekkerre. Még nem csörgött, vajon hány óra lehet? Mikor megpillantotta hol állnak az óra mutatói iszonyatosan dühös lett, mégis ki az az őrült, aki az ajtaján mer dörömbölni hajnali fél egykor? Dühösen pattant bele ágya mellett heverő mamuszába és még ennél is dühösebben trappolt a bejárat felé, hogy végre megtudhassa ki a kellemetlen, későn zavaró vendég. Mikor meglátta az ajtó túloldalán levő férfi szomorú arcát és felpüffedt, kisírt szemeit, dühe hirtelen és komoly aggódásba csapott át. Mégis mi zaklathatta fel ennyire a mindig nyugodt, megfontolt és hidegfejű Kiliant?

- Te jó ég! Azonnal gyere be! - a férfi zaklatott léptekkel szelte át a kis előszobát és levetette magát a barna bőrkanapéra - Haver, mégis mi történt? - Kilian a tenyerébe hajtotta arcát, így próbálta visszafojtani az éppen feltörő zokogását. Joel becsukta az ajtót és leült barátjával szemben az ülőgarnitúra egy másik darabjára. Hosszú percekig tartó hallgatás után, barátjára szegezte meleg mélybarna tekintetét.

- Figyelj, ha nem mondasz semmit nem tudok segíteni neked...

- Meghalt az apám! - vágott hirtelen közbe és zaklatottan beletúrt eperszőke hajába - A húgom felhívott és közölte, hogy apa szíve feladta és délelőtt meghalt!

- Peter bácsi meghalt?! Nem mondtad hogy beteg! - Joel egy percre megint dühös lett. Gyerekkora óta ismerte legjobb barátja édesapját. Olyan volt számára mint egy nagybácsi vagy egy második apa.

- Én sem tudtam! Azt hittem jól van... - ekkor megint felzokogott. A barna szemű férfi ekkor hirtelen átült legjobb barátja mellé a kanapéra és magához húzta. Kilian kissé tétovázva, de határozottan ölelt vissza. Érezte vigasztalója szívverését, hevesen vert, olyan volt mint egy kismadár izgatott szárny csapkodása, mikor repülni tanul. Hátán pihenő keze nagy volt, meleg és gyengéd. Kilian kicsit hátrébb húzódott és mélyen Joel szemébe nézett. Könnybe lábadt, hideg jeges kékje találkozott gyerekkori barátja kedves, meleg barna szemeivel. Tudta mit akar...

- Szeretem a gyerekeim, szeretem Andreat. - Kilian gyengéden végig simította a másik férfi arcát.

- De engem is szeretsz és a családod most nincs itt. - suttogta a szőke és óvatosan megcsóko...

Jaj elnézést... elkalandoztam. Hogy miért? Ja igen... mert egy felnőtt férfi nem állít be az éjszaka közepén a barátjához sírva. Teljesen élethűtlen helyzet. :D De pl. felhívhatja telefonon, az sokkal jobb, főleg ha tényleg ismerte a másik is az öreget. Ha te nem akarsz belőlük homit csinálni akkor na... ne viselkedjen úgy egyik szereplő se. :D :D :D

"Mit szólna ahhoz hogy a barátja éjszaka bejelentés nélkül zavarta meg?"

Komolyan, nem értem a kérdést... Engem a legjobb barátom éjjel-nappal bármikor felkereshet, ha bajban van, k.urvára nem kell bejelentkeznie. (ha például éjjel felhívna, hogy menjek oda hozzá, mert baj van, akkor azonnal mennék, akkor is, ha 200 km-re lakik) Nem ölelném át, talán megveregetném a vállát, de iszogatnánk, és addig beszélnénk, amíg meg nem nyugszik, tőlem akár fél napig is. De igazuk van az előttem szólóknak, egy férfi nem fog sírva a barátjához futni, amikor meghal az apja. Életem során már jó pár férfit ismertem, de ezt egyikről sem tudnám elképzelni. Ennek a valószínűsége kb. 0,05%. Ilyet csak egy nő tud kitalálni :) (ne haragudj :))

Amikor a legjobb barátom apja meghalt, akkor fel se hívott, hanem amikor valami más miatt találkoztunk, akkor mondta el. Megbeszéltük a dolgot, és ennyi.

Utolsó, még te is azt írod, hogy FELHÍVNA.

Szerintem ilyet még nők se csinálnak, ilyet írni lehet, de átélni nehéz.