Vannak köztetek olyanok akik tartósan éveken keresztül egyedül voltak?

Nekem sem voltak soha igazi barátaim , akire én azt gondoltam hogy a legjobb barátnőm ő csak úgy gondolta hogy szimpla jó munka kapcsolat, iskolában szintúgy.

Iskolában a 8 év alatt összesen 4 barátnőm volt aki szóba állt velem, és 2 fiú mint haver.

Iskolán kívül 2 csaj, és 3 fiú haverként de a leforgási idő csak 2 év volt.

Mikor kijártam az iskolát elpártoltak az iskola beli barátaim, mintha csak egymásra lettünk volna szorulva mintha csak azért töltöttük közösen az iskolai szüneteket mert muszáj volt eltölteni az időt mert egy térbe voltunk zárva.

Iskola után senki nem kereste a másikat, mindenki megváltozott aki szerény lett abból jó kis vérmes csaj lett, aki nagyszájú volt az visszább vett magából, aki olyan szegény volt hogy még áram sem volt a házában az úgy néz most ki mint egy primadonna és mindenkit le néz akinek nem sikerült fentebb kúsznia, aki gazdag volt, olyan nem volt, mert már akkor sem állt velem szóba.

Mikor elmentem dolgozni, jól éreztem magam, nem voltak barátaim akkor sem de mindenkihez hozzá lehetett szólni kötetlenül beszélgetni, nem kellett attól tartani hogy na ez most leharapja a fejemet és inkább nem szólalok meg.

Ott megerősödtem. majdnem sikerült levetkőzni a gátlásaimat.

Érdekes mert a pasizással gond sosem volt, pasit mindig sokkal hamarabb és akaratlanul találtam mint barátokat.

De nekem mindig nehézséget okozott hogy kit hívjak el bulizni, mert nem nagyon volt ismertségem.

Sokszor egyedül mentem, és ott ismerkedtem meg akkori pasijaimmal és az ő haverjuk lett az én havarjaim is de csak addig míg együtt voltam a pasimmal, utána soha nem találkoztunk.

Én minél jobban szeretnék barátokat annál jobban nem sikerül.

És kezdek rájönni hogy nincs is szükségem barátokra de még haverokra sem, már van családom, gyerekem, férjem, másra nincs szükségem.

Legalább nézem a jobb oldalát, nem ér több kudarc, nem kell feleslegesen költekeznem és nem használ ki senki.