Miért csináljunk vele? 13/L

A "barátnőm" tipikal mai fiatal, naív, anyuciapuci lóvéja, idióta idézetek, hülye sapka, értelmes tekintet, és kiegészítőként egy értelmi fogyi cigánygyerek.

A barátnőm tényleg csak kényszerkifejezés, lépten nyomon megaláz, ha pedig visszaszólok, már rá öt percre harminc embertől hallom azt, hogy bunkó szemét vagyok.

Nem derogál neki az alakom, folyton folyvást a csípőmmel, és a parizer mellemmel szekál.

Egy szót nem tud magyarul leírni, de ha ezt megjegyzem, hogy ne nézzék parasztnak, kiakad.

Sajnálom, hogy segíteni próbálok.

Két éve van velünk az osztályban, de alapjaiban megbontotta az összetartásunk, ami mindenkin visszaüt.

Azelőtt nem veszekedtünk annyit, most általában ő elindítja, a többiek pedig nem tudják befejezni.

Nem vagyunk tökéletes gyerekek, egyenesen rosszak, de engem nagyon zavar, ha minden csip-csup hülyeségen egymásnak esünk.

Már két éve is lelki szemetesláda voltam, a pszihológus az osztályban, de most megőrülök attól amit hallok.

Mindenkit leszól, engem pedig állandóan befeketít mások előtt; olyanoknál is, akik nem is ismernek.

Terjesztett rólam ezt azt, amit mindig mástól hallottam, hogy igaz-e.

Zavar ez az egész, de kizárni az osztályból nem szeretném, mert valljuk be; nem egy jó érzés.

Mit tegyek?