Örökre az a fiú maradok, aki beleszeret a lány barátjába?

Csak óvodában voltam olyan ártatlan, hogy hosszasan voltak lány barátaim. Kicsit idegenkedek a fiú-lány barátságtól, mert mindig szerelmesen végzem.

Hiányzik a furfangos szemszögük, de már csak belehallgatni tudok a beszélgetéseikbe. Magamat ítélem ilyen végzetre, mert nem ismerek meg egyszerre sokat. Ezért egy valakire rengeteg időm jut és megismerem olyan szinten, mint senkit előtte. Sokat bűnhődök miatta, mert olyan mintha a barátság hátsókapuján akarnék szerelmet. Nagyon cikinek gondolom, hogy még fel is veszem a "kedves" srác személyiséget tudattalanul, a cél érdekében. Talán pont ezért kell lánybarát, mert csak ehhez az alja technikához van merszem. Vagy csak önfényezésből tennék szert néhányra.

Annyit javultam, hogy nem tudatom senkivel a kialakult érzelmeimet, és nem papucskodok önkéntesen. Ha megváltoznak az érzelmeim, olyan eltérő hozzáállásom lesz, hogy belesértődik a másik fél. Nem direktből, csak tőlem sokkal bensőségesebb viszony az elvárás addigra, ahhoz pedig nem marad elég tüzem, hogy hozzam azt.

Csak olyan nőalakok tabuk, mint barátok anyukája (picit részben), Teréz anya, idősek. Sért hogy nem vagyok elég nyitott és modern a barátsághoz az ellenkező nemmel. Nem hiszem, hogy privátolok, mert levélben és chat-en is kényszerem van az írtakra. Mintha előre eldöntetném, hogy beleszeretek hálából a figyelemért.

Ez azoknak a fiúknak a sajátja, akik rajongnak a női nemért, de híján vannak az eszközöknek?

Ez egy alternatív friendzone post.