Mit tegyek, hogy ne érezzem magam ilyen rosszul a barátnőim társaságában?

A barátnőim egytől-egyig mind gyönyörűek és okosak. Ha együtt megyünk valahova szórakozni, akkor rájuk tapadnak a fiúk, amit őszintén szólva, teljesen megértek, hisz ha fiú lennék, én is nyomulnék rájuk. Viszont hozzám senki sem jön oda, senki sem próbál felszedni. Ezt is megértem, mert bár nem tartom magamat csúnyának, de azért ha egymás mellett állok velük, nem kérdés számomra sem, hogy melyikünkhöz mennék oda előbb.

Ilyen helyzetekben előfordul, hogy az általuk elküldött fiúk fanyalodnak rám, és ez megalázó, mert az van bennem nyilvánvalóan, hogy úgy gondolják, "ha nincs ló, jó a szamár is, neki senki sem fog horogra akadni, akkor engem nem fog elutasítani, ha már a barátnője megtette".

Tudom, hogy a barátnőim nem tehetnek róla, hogy csinosak, és ha nem ők, akkor mások lennének a szórakozóhelyen a kelendőbbek. Igyekszem tisztán és tudatosan látni a dolgokat, és tudom, hogy nem annak kéne önbizalomnövelőnek lennie, hogy egy-egy ilyen este során hány ember dönt úgy, hogy szívesen látna az ágyában.

Viszont úgy érzem, kezdek ebbe megkeseredni, és akaratlanul is szúrós szemmel nézni a barátnőimre, pedig hát tudom, hogy nem tehetnek arról, hogy ilyennek születtek.

Mit tanácsoltok, mit tehetnék azon kívül, hogy mantrázom magamban, hogy "nem vagyok kevesebb, nem vagyok rosszabb", mert úgy érzem, ha sokáig folytatódik ez, akkor meg fogok keseredni, ami árthat az emberi kapcsolataimnak?