Miért van az, hogy mindenki ellenem van?

Folyamatosan romlik meg az emberekkel a kapcsolatom, pedig tényleg nem csinálok közvetve semmit. Kezdjük barátnőmmel, akit szakmáról ismerek:

Elmentünk bulizni egy karaoke bárba, ahol pár srác belénk kötött, kisebb balhé is lett belőle. Barátnőm leállt az utca másik oldalán veszekedni az egyikkel, aztán eltűnt. 4-en kerestük, hogy hol van, majd egyik ismerősömhöz felmentem, mert olyan állapotban voltam - zokogtam, mint egy csecsemő -, hogy nem akartam hazamenni. Felhívtam barátnőm exét, mivel közel laknak egymáshoz, gondoltam hátha ott van. Reggel hívott vissza V, hogy barátnőm nála aludt, mert amúgy a táskáját meg ideadta nekem. Barátnőm engem hibáztatott, hogy miért tűntem el, miközben mi kerestük őt, hogy merre van és a sétáló is üres volt hajnalban, tehát abszolút nem láttuk sehol. Ma mondta nekem, hogy nem haragszik, csak sok volt neki a múltkori, mert nem tudta időben beadni a mamájának az inzulint és meg is halhatott volna.

Következő történet:

Én ebbe a karaoke bárba nagyon sokat járok és ott megismertem egy pasit, aki pultosként dogozik. Megkértem barátnőmet, hogy jöjjön le velem - ez volt múlt héten csütörtökön - mert egyedül nem szeretnék lemenni, de meg akarom tudni a srác nevét. D rögtön észre is vett engem, felhívott cigizni stb. Dumáltunk, jól éreztük magunkat. Barátnőmet is hívta, de barátnőm durcizott, flegmázott és pofákat vágott. Az az igazság, hogy nem akartam elmenni D mellől, annyira jól éreztem magam vele. D kettőkor elment áruért, mondta nekem, hogy 15 perc és itt lesz, várjam meg. Barátnőm már hisztizett, hogy haza akar menni, mert reggel tanfolyamra megy aztán meg egy másikra. Csak 15 percet kértem, de akkora hisztit lerendezett, hogy az őrök is őt nézték és elrohant. Mire D visszaért, már csak azt látta, hogy vadidegen emberek vigasztalnak engem. Vártunk rá, hogy barátnőm visszajöjjön, nem jött. Aztán D hazakísért, fél órát sem voltunk otthon, csörög barátnőm, hogy kell a táskája aztán itt sincs. Megsértődött rám azért, mert én D-vel voltam. Olyanokat mondott, hogy oké, hogy te boldog vagy, de én mikor következem már végre meg utána kellett volna rohannom abban a minutumban, hogy elszaladt. Nem vagyok hülye gyerek, megértettem volna, ha abszolút nem akar jönni, de bejött, akkor viszont ne vágjon pofákat, mert D előtt is megalázott, aki viszont fullra kedves volt vele. Azóta beszélgetünk, de már nem úgy, mint régen. Haragszik és elmondása szerint azért, mert cserben hagytam. Még egy órát ott voltunk a bárban, arra vártam, hogy visszajöjjön.

Következő barátnőm:

Nem valami rózsás az anyagi helyzetük. Mindannyian dolgoznak: szülők, két tesó és van két kicsi tesó is, akik körül van mindig a probléma. Merthogy a szülők nem tudnak rá vigyázni, emiatt mindig barátnőmre hárul ez a feladat. Tegnapelőtt megmondtam neki, hogy nem ő annak a két gyereknek az anyja és kezdjen el élni, mert meg fogja bánni. Nem most, később. Nem csinál semmit, csak a kicsikkel van. Mindig lemondja a programokat, amiket ő szervez velem, mert a kicsikkel nem tud lenni senki. De aztán nyavalyog, hogy ő magányos és fáradt és nem tud egyről a kettőre jutni. Megmondtam neki, hogy nem is fog, mert nem áll a sarkára. Kimehetett volna Amerikába ingyen, de nem ment. Azóta ott élhetne a párjával, aki 3 év alatt szert tett egy barátnőre és most azt a másik lányt szapulja aki az ő hülyeségeiről igazán nem tehet. Tanulhatott volna, de azt mondták neki a szülei, hogy akkor kidobják otthonról, ami meg is történt mialatt szakmára jártunk. Azért kellett otthagynia a szakmát, hogy elmehessen dolgozni. Egyik szar munkahelyről megy a másikig és csodálkozik, hogy miért nincsen jobb. Szapulja a barátaimat is. Azt mondta, gratulál amiért a régit az újra cserélem. De most könyörgöm: ha találtam olyan embereket, akikkel eljárhatok szórakozni miért ne tehetném? Őt is hívtam milliószor... megmondtam, hogy bemutatom neki a barátaimat, hogy legyenek új ismerősei. Mondtam a barátaimnak is, hogy jönni fog. Erre tiszta ciki volt, mikor nem jött el a bárba. A 4. hívásomra kikapcsolta a telefonját. Tegnapelőtt azt mondta, nem fog bulizni eljárni - ehhez képest ő nyafogott a múltkor, hogy menjünk már valahova szórakozni - és fogadjam el őt ilyennek. Én elfogadom, de ha pl szükségem van rá sose jön, aztán írja nekem, hogy kísérjem már el a kozmetikushoz ami fél óra, mert utána rohannia kell vissza a kicsikhez. Nem egy fél óráért vagyok...

Én vagyok a hibás?

21l