Mégis mit tegyek? Megint megtörténik.

TUDOM KICSIT SOK LETT,DE KÉRLEK OLVASD EL :)

Van egy barátnőm akinek a barátságunk kezdete óta kb 4 éve mindig az árnyékában érzetem magam.Fél évig eléggé elfelejtettük egymást mert jóban lettünk másokkal és akkor nagyon jól megvoltam habár hiányzott nekem.Most újra elekkezdtünk barátkozni amivel nem is lenne semmi gond ha XY(a barátnőm) nem lenne olyan ,hogy imád középpontban lenni meg mindenkivel jóban lenni s úgy csinálni mintha ezer éve barátok lennének.

A szünetünk alatt nekem lett egy nagyon jó fiúbarátom akibe igaz ,hogy szerelmes vagyok de azt már elég rég megbeszéltem vele s minden oké,csak XY felfedezte ,hogy ez a barátom mennyire jófej s folyton nyaggat,hogy hívjam ki velünk meg amikor ott van engem nem hagy szóhoz jutni s belevág a szavamba aztán röhög egyet stb stb.

XYnak van barátja de ő is a jelenlegi legjobb barátnőmnek a barátja volt s járni akartak s XY bezavart.Meg akárki a csoportunkban jóban lesz valakivel neki is azonnal kell.Anno ha én nyitottam a barátai fele akkor ő kiverte nekem a hisztit s őszintén kezd betelni a pohár evvel a viselkedéssel akármennyire jó barátnők vagyunk/voltunk.Csak mivel alapból elnyomva érzem magam nincs nagy szólásjogom.

Nemtudom ,hogy mit tehetnék,lehet önző vagyok s lehet nincs igazam teljesen de fáj és szeretném megtalálni azt az "arany középutat" kérlek segítsetek.köszi :)