Egy számomra fontos ember nagyon megbántott. Ti mit tennétek a helyemben?

(Előre: 17 vagyok és a srác is 17)

A helyzet az, hogy 3 éve jóban vagyok egy sráccal, akivel azóta annyira összemelegedtünk, hogy szinte legjobb barátok lettünk. Vannak olyan dolgok amiket csak velem oszt meg, a haverjainak sose mondja, és ez fordítva is így van, néha csak neki merek beszélni a problémáimról... Eddig minden szépnek bizonyult (leszögezem: nem járunk!!) sokat lógunk együtt, hülyülünk és még sosem bántott meg... Eddig.

Tegnap délután fent voltunk egy baráti társasággal náluk. Én a lányokkal beszélgettem, ő meg a haverjaival az emeleten volt a szobájában, aztán mi is felmentünk egyik barátnőmmel, de mielőtt bementünk volna a szobájába hallottuk az ajtón át, hogy nagyon röhögnek bent valamin. Megálltunk és csak úgy hülyeségből elkezdtünk hallgatózni.

Hallottam, hogy az egyik haverja mondja a nevemet, majd azt, hogy milyen jó a seggem, de melleim viszont nincsenek, túl laposak. Aztán pontosan hallottam, hogy megkérdezi a legjobb barátomat hogy mit gondol, ő meg azt felelte, hogy "ja, szerintem is kicsik" aztán mondhatott még valamit, de azt nem hallottam, majd nagyon röhögni kezdtek... Persze én meg kiakadtam, lejöttem az emeletről és barátnőm unszolásának ellenére is hazamentem...

Tudom ,hogy ez így alapvetően "nem bántó" (vagyis valahol mégis az...) ha kicsi akkor kicsi, de azért akadtam ki, mert nem is olyan rég mondtam ennek a fiúnak (bíztam benne, talán túlságosan is), hogy nem igazán vagyok megelégedve magammal, ő meg azt mondta, hogy szerinte semmi baj nincs velem szép vagyok, és mindenem okés... Most meg a haverjaival röhög a mell méretemen :(

Amúgy, már tudja, hogy "kihallgattuk" őket, mert barátnőm elmondta miért tűntem el, és megkérdezte, hogy miért röhögtek ki. Írt facebookon, hogy egyáltalán nem nevettek (ami hazugság) és, hogy nem úgy értette... Megkért, hogy ne sértődjek meg ezen, ő nem sértésként mondta ezt, és a haverja se.

Ma meg is keresett szünetben (egy suliba járunk), hogy beszéljünk, de nem tudtam a szemeibe nézni :-( Szóval ott hagytam, ami elég gáz mivel talán most azt hiheti (barátnőm szerint), hogy bejön nekem azért adok így a véleményére...

Szerintetek eltúlzom, valami hiba van velem ,hogy így kiakadom?

Valaki tudna valamit tanácsolni? Főleg egy felnőtt, mert a szüleimmel nem igazán beszélgetek ilyenekről :( Szeretnék ezzel a sráccal kibékülni, és megint jóba lenni, de már félek, hogy nem bíznék úgy benne...

Köszönöm szépen a válaszokat, előre is!