Felemészt a legjobb barátom elvesztése és a mostanra 1 éves általános iskolai ballagásunk. Hogyan tegyem magam túl rajta?

Ez a barátság általános iskolában kezdődött, furcsa de mi sose voltunk jóban még alsó osztályban, később valahogy annyira összekeveredtünk hogy életembe nem kívánhattam volna ennél jobbat. Jött a ballagás, egyfolytában csak sírtunk és öleltük egymást. Úgy érzem hogy az az igazi barátság ami volt az ott is maradt a volt iskolánkban. 6 éves barátság és most lesz 1 éve hogy elballagtunk és konkrétan el is vesztettem. Kerestem magamban a hibát mi az amit ennyire elrontottam, de csak egy dologra gondoltam mikor 8. év vége fele súlyos depresszióval küzdöttem és megpróbáltam öngyilkos lenni. Valahogy azután úgy éreztem hogy háttérbe lettem helyezve de ez egy idő után amennyire lehetett helyrejött. Minden este sírok, napközben előfordul hogy sírógörcsök jönnek rám de képes egy egész napra padlóra dobni. Igazából nem tudom elfogadni hogy ott kellett hagynom az összes barátom, imádtam az osztályom olyan volt mint egy nagy család a mostani meg hát had ne mondjam.. :/ Nagyon egyedül érzem magam, szörnyen felemészt ha eszembe jut egy emlék régebbről. Az osztályomból csak én mentem gimnáziumba senki más, mindenki párba ment más iskolákba, olyan hülyének érzem magam. Borzalmas 3 év lesz úgy érzem.. mit csináljak hogy elviselhetőbb legyen ? (Bocsánat hogy hosszú lett, a válaszokat előre is köszönöm.)