Azzal a kérdéssel fordulnék ide, hogy vajon mitól lehet, hogy ha valaki nem tud sírni vagy éppen mindenen okkal ok nelélkül sír?

Ha a barátnőd amúgy meg tud birkózni a dolgokkal, és ki tudja adni magából a feszültséget másképp, akkor nem annyira baj, hogy nem sír. Az sem baj, ha te meg így dolgozod fel a dolgokat (én is sokszor szoktam sírni, van, amikor a regénykezdeményeim hősein, akikhez fizikai közöm nincsen... de én ezt nem tartom bajnak, legalább át tudom érezni az érzelmeiket :D). Ha nagyon zavar, akkor menjetek pszichológushoz, sokat tud segíteni.

Mi lenne, ha barátnőd beiratkozna vmi küzdősportra? Boksz pl. Ott is ütnie kell, csak éppen akkor a bokszzsákot püföli, és nem más embert.

Amúgy ezt meg el kellene felejteni, hogy pszichológushoz csak a bolondok járnak, anyukád nem kicsit hülye, hogy így vezeti fel. A pszichológus csak segít feldolgozni dolgokat, és tök jó, hogy egy elfogulatlan, vadidegen, de az emberi lélekhez értő emberrel tudsz beszélni. Én is voltam már, először én is paráztam, hogy jaj, azt fogja hinni, hogy kettyós vagyok... de közben teljesen felüdülés-érzetem volt, hogy kibeszélhetem magamból a dolgokat, és arra is ráébresztett, hogy NEM vagyok hülye. Ha meg esetleg neked súlyosabb lenne a problémád, amit amúgy nem hiszek az írásod alapján, akkor még időben el tud küldeni pszichiáterhez.