Aki megválogatja a barátait, annak már csak a magány marad?

Érdekes helyzetbe kerültem, kifogytam a barátokból :)

Sajnos sikerült találnom egy olyan "legjobb barátnőt", aki megpróbált mindenhol ellehetetleníteni, és hát a közös barátok között sikerrel is járt.

Saját bevallása szerint is irigy volt mindig rám, a hátam mögött addig kavart míg vagy szétszakított minket a többiekkel, vagy elérte hogy bebizonyítsák, nem számíthatok rájuk. Elvből is szelektálom azokat akiktől nem azt kapom vissza, amit adok: diszkréció, odafigyelés, támogatás anyagilag és lelkileg, és persze közös programok. Nyilván ha valaki valamelyiket nem hajlandó "megadni" az ő dolga, csak akkor legalább ne várja el visszafelé :D

Sajnos rossz helyen kezdtem a gyomlálást és az a vicc, hogy nem tudom, mi vakított el vele kapcsolatban. Az biztos, bebizonyította, hogy igaz: a barátok azok az ellenségek, akik még nem támadtak meg.

Ez életemben gyakorlatilag a második ilyen alkalom, és még egyszer előfordult, hogy nőnemű ismerős csak miattam befejezte a hobbiját, és szó nélkül letiltott mindenhonnan, én meg csak néztem, hogy mi baja...

Valamiért meg voltam győződve róla, hogy azért 20 éves kor felett az emberek elhagyják az ilyen gyerekes játszmáikat, de sajnos tévedtem.

E miatt már nem is merek senkinél kezdeményezni. A nők irigyek és hisztisek, a férfiak könnyen befolyásolhatók (nyilván tisztelet a kivételnek, én csak a saját tapasztalataimból tudok kiindulni).

Más is tapasztalt már ilyet, vagy csak én nyúlok bele mindig a jóba?