Hogyan beszélgessek másokkal akik észre sem vesznek engem rokoni összejöveteleken?

Így mindig úgy tűnik mintha ott sem lennék, engem soha senki nem kérdezget én nem kérdezgetek, amikor próbáltam is gyorsan leráztak a beszédben és ment másról a téma.

Nekem van egy gyerekem és inkább mindig elvonulok vele a szobánkba.

Nem hozzám jönnek konkrétan , nem én vagyok a házi gazda, hanem anyósom és a párom.

Hozzám sose nem jön senki , mert nekem sem ismerőseim nincsenek sem barátaim sem haverjaim.

Szóval ez általában ez egy nyílt összejövetel , de nem érzem jól magam mert vagy csak a gyerekkel foglalkozok még akkor is vagy csak hallgatóság vagyok.

Unalmas ember vagyok.

Egyszerűen nem tudom miről lehet beszélgetni, miről szabad, mi nem untatja a másikat.

Semmi tapasztalatom nincsen olyan különc vagyok.

Teljesen más világban élek, úgy érzem mint a többi ember.

Nem vagyok normális de bolond sem vagyok, mégis más vagyok és kitűnök viselkedésemmel mozdulataimmal.

Idegességemben le szoktam blokkolni, zavarban vagyok, mozdulatlanul ülök vagy álok, nem találom a helyem, feszült vagyok, merev, görcsös a járásom.