Hagyjak neki időt, hagyjam örökre vagy cselekedjek azonnal? (Részletek lent, hosszú lesz. )

16 éves lány vagyok. Még nem voltam ilyen helyzetben. A lényeg, hogy tavaly kerültem középiskolába. Mivel érdekel az újságírás, járni kezdem hétfő délutánonként a suliújság szerkesztőségi szakkörébe egyik legjobb barátnőmmel + még két emberrel, akikkel ma is nagyon jó barátságban vagyok. Néhány hónap elteltével új tagunk érkezett, egy fotós, végül vele lett teljes a csapat, ő is járni kezdett rendszeresen. Ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, köszönőviszony alakult ki köztünk, de úgy különösebben szimpatikusnak sem találtam őt. Aztán egyik nap, mikor farsang volt és vittem fánkot, amit lefotózhatott a címoldalra, szakkör előtt beszélgetni kezdtünk. Hosszú folyamat volt az egész, de aznap éreztem először valami megmagyarázhatatlant... Ami a szerelemhez vezető első lökés volt. Vagyis... Akkor kezdett tetszeni, hogy úgy mondjam. Nagyon sokat gondoltam rá ettől kezdve, érdekelni kezdett, és beszélgetni kezdtünk facebookon is, meg ugye találkoztunk a suliban sokat. Elmondtam a barátnőmnek is, hogy mi a helyzet. Nagyon sokat segített nekem ezzel kapcsolatban, mert mindig nyuszi lettem, ha Ő is jelen volt. Barátnőm közbenjárásával kialakult egy mély barátság, hármunk között. Egy idő után majdnem minden délután együtt töltöttünk pár órát, általában hárman, de volt olyan is, hogy ketten, én és ő. Ilyenkor nagyokat beszélgettünk, elkísértük egymást, ameddig tudtuk. Ebben az időszakban egészen másképp láttam a világot... Egy kicsit tőle kezdett függeni a boldogságom, így boldognak mondhattam magam akkor. Aztán egyik nap, szakkör előtt a srác elkezdett mesélni, hogy őt össze akarják hozni valakivel. Ez kicsit rosszul érintett engem... Beszélő viszonyban volt a lánnyal, aki aznap egy kicsit be is jött a megbeszélésre, de csak a könyvtárosnőhöz. Nem tudtam az egészet mire vélni, nem tudtam, miért akarják őket összehozni. Nem tudtam, ki tetszik kinek. Végül ez a téma ellaposodott egy idő után.

Meg volt hirdetve egy Római utazás, érettségi szünetre, és mondta nekem, hogy ő is megy. Itt már eléggé benne voltam az egészben... Így jelentkeztem. Egyedül miatta. Rettegtem az úttól, de tudtam, hogy egy lehetőség arra, hogy még jobban elmélyítsem a barátságunkat. Egy hetes volt az egész. Az első napon gyakorlatilag rám se bagózott, mindig csak az osztálytársaival volt. De a második naptól átpártolt hozzám, végig velem volt, az öt személyes kis házikóba is átjött, ahol én is voltam. Mindig sokáig fennmaradtunk beszélgetni, ilyen kettőig-háromig. Együtt másztuk meg a Vezúvot, együtt sétáltunk a Trevi-kútnál, a Colosseumnál, mindenhol. Elértem az aktuális célt: közelebb kerültünk egymáshoz, a barátságunk elmélyült. Én pedig napról napra egyre jobban szerettem, szerelemmel. A barátságunk már sülve-főve szinten mozgott. Ettől féltem... Ugyanis így volt veszítenivalóm. Tudtam, hogy előbb-utóbb meg kell tudnia az igazat, nem is akartam örökké titkolni. De azt is tudtam, hogy ezzel kockára tehetem a barátságunkat. Így hát hallgattam...

Egészen nyárig. Születésnapja volt, ezért találkoztunk, a nagy bevásárlóközpontban sétáltunk, beszélgettünk, nézelődtünk. Itt előkerültek komolyabb témák is. Pl, hogy a következő útra (ld. Róma) az a lány is jön , akivel össze akarták/akarják hozni. Rákérdeztem, ő pedig elmondta: tetszik neki a lány. Ez nagyon szíven ütött. Elkezdtem mondani, hogy nekem is tetszik valaki, csak az a baj, hogy a legjobb barátom. Rákérdezett, hogy ő-e az. Nem hazudhattam.

Így megtudta. Azt mondta, szeretné, ha ez a barátság megmaradna, tehát ne jöjjünk össze. Elfogadtam. Egy jó ideig ne. Szólt senki semmit. Majd ezt kérdezte: "nem lehet, hogy azért voltunk el ennyi ideig ilyen jól, mert mindketten éreztünk valamit?" Ugyebár én meg nem láthattam a szívébe... Azt mondtam neki, döntsön ő. Döntött. Kockáztassunk. Próbáljuk meg együtt.

Életem legszebb délutánja volt az aznapi. Estig sétáltunk, majd hazamentünk. Este otthon viszont egy nagyon rossz érzés kapott el. Tudtam, hogy ez így nem lesz jó. Vagy együtt leszünk örökre, ami hát....., vagy a barátságunknak annyi. Szorongva feküdtem le, ugyanakkor boldog is voltam.

Reggel megtudtam, mi volt ez az érzés. Írt nekem egy smst, hogy ez neki nem fog menni. Maradjunk mégis inkább barátok.

Iszonyatosan kiborultam, még épp hogy meghalni nem akartam, de elfogadtam a döntését és nem haragudtam rá sem emiatt, sem a közlési forma miatt (sms). Barátok maradtunk, megmaradt a hármas barátság is. Még vagy 2 hónapig működött. Aztán egyre kevesebbet keresett.,, aztán meg egyáltalán nem. Végül arra eszméltem , hogy törölt minket az ismerősei közül facebookon. Barátnőm smst írt neki, hogy magyarázza meg. Ő pedig azt hitte, én írtam neki (mert ezek szerint a számomat is kitörölte), és válaszolt, hogy nem érzi hogy közénk tartozna, és mellesleg elege van a szélesebb baráti körünk vele szembeni stílusából. (Nekem nem volt olyan a stílusom soha). Nagyon megharagudtam rá emiatt, az utolsó üzenetem az volt neki: nem tőlem kaptál smst, nekem nem érsz annyit.

Azóta nem beszélünk, köszönni se szoktunk egymásnak. Kissé háttérbe szorult a szerelem, de még a szeretet is. Egy hónapig,.. Viszont rá kellett jönnöm, egy idő elteltével, hogy még mindig nagyon szeretem őt. Annyira, mint még soha senkit. És hiányzik is. Azóta egyszer köszönt nekem előre, egy sulibálon. Akkor ketten voltunk a folyosón. De azóta se semmi.

Kb. egy hete írt nekem egy barátnőm, akinek az unokatestvére a szerelmem osztálytársa, jóban vannak. Állítólag azt mondta neki, hogy úgy érzi, megint kezdek rá úgy tekinteni. De ezt nekem se szabadna tudnom. Azt mondta barátnom, hagyjak neki időt. Szokott nézni, sokat. És én is érzem, hogy nyitna felém... De sem ő, sem én nem teszünk lépéseket... Nem akarok megint csalódást.

Egyébként a lánnyal akivel össze akarták hozni, nem lesz semmi mert a lány nem szereti őt és ezt meg is mondta...

Nem tudom, mit tegyek. Írjak neki egy levelet? Vagy ha adott az alkalom, menjek oda hozzá, hogy beszéljünk? Vagy sms? Vagy... Hagyjam végleg és felejtsem el?

Rá se tudok nézni másra, képtelen vagyok szerelembe esni. Pedig lett volna rá alkalmam, nem is egy, hogy járjak valakivel aki tényleg szeret,,. De képtelen vagyok rá.

Véleményeket, tanácsokat várnék ezzel kapcsolatban, őszintén.

Előre is köszönöm. :)