Érezte már más is kirekesztve magát a baráti köréből? Hogy dolgozta ezt fel? Vissza sikerült illeszkednie?

igen, voltam már kirekesztve. pontosabban, fokozatosan lekoptak, eltűntek, és láthatatlanná váltam a számukra.

hasonló okból, mint ahogy te érzed magad kirekesztve.

van az a mondás, hogy 'bajban ismerszik meg a jó barát', hát át lehetne írni olyanra, hogy 'bajban kopik le az, aki nem igazán barát'.

főleg akkor, ha depressziós vagy, szomorú, leégtél, és enyhe kifejezés, hogy lógatod az orrod valami miatt.

én nem mentem vissza közéjük és tudod, nem is szeretnék. ezek után nem. nem dühből, nem bosszúból, hanem csak elfogadva, hogy hát ezek szerint az eddigi együtt töltött idő szép volt és tartalmas, de... ennyi. nincs több.

hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű feldolgozni. nem könnyű. néha vágyódom a társaságra, felidézek pár jó emléket és akkor hiányoznak az ilyenek, viszont... így már nem lenne értelme odamenni hozzájuk, erőltetve. én sem érezném magam jól, ők sem.

és tudod, még mindig jobb, mintha álságosan odajönnének hozzád, hogy "hé, mizujs?!", őszintétlen-kelletlen vigyorral az arcukon, amiből egyértelműen látszik, hogy csak valami társadalmi kötelezettségből közelednek, nem belső igényük.

jobb így.

van esetleg valaki, aki ennek ellenére közel áll hozzád? nem feltétlen ebből a baráti közösségből. de akár belőle is. van valaki, aki mégis melletted van?

ha igen, tölts vele több időt.

vagy valaki mással, akivel eddig nem igazán figyeltetek egymásra, de jól esne.

és remélem, illetve szívből kívánom, hogy változzanak a dolgok. azaz, legyen munkád és jobb kedved és ne legyenek gondjaid a bérelt lakással stb.