Barátok mindig csak jönnek mennek, de ennyire gyorsan?

Az emberek megijednek, furcsán, bizalmatlanul tekintenek manapság az őszinte, kedves emberekre, legalábbis a túlnyomó többség biztosan.

Próbálj kicsit visszafogottabb lenni, ne ilyen lehengerlő és ne éld bele magad egyből a barátságotokba, egy barátság kialakulásához azért több idő kell, mint pár hét, idő kell ahhoz, amíg megismeri két ember egymást.

Ha szeretnél még kérdezni, vagy beszélgetni akár, akkor írj privátot nyugodtan! :)

Felnőtt korban a legtöbb ember már csak érdekbarátságot köt.Én ezt tapasztalom.

Szerencsére nekem van egy gyerekkori barátnőm,együtt jártunk már óvodába is.Neked nincs ilyen gyerekkori barátnőd?

Előbb ismerd ki a másikat,egy barátsághoz nem pár nap vagy pár hét kell,hanem inkább hónapok.

Hogy mondjak példát járok tanfolyamra(kutyakozmetikai) Van rajtam kívül 2 tanuló a helyen.Közös bennünk a kutyák iránti szeretet,meg hogy ezt a szakmát szeretnék elvégezni.Párszor voltam velük együtt ,csak heti 2x van gyakszi.Sokat beszélgetünk,segítünk egymásnak.De abszolút nem érzem,hogy egyikkel is barátnők lehetnénk.Egyrészt azért,mert ők nem úgy nyitnak felém.Szóval ahogy elkezdek kanyarodni más témában,nem tűnnek túl érdeklődőnek stb stb.Pedig,kedves,barátságos,érdeklődő vagyok,de nem túlzottan.

Szóval,hogy van vkivel pár közös dolog az semmit nem jelent.

Én legjobb barátnőmet úgy találtam meg vagy ő talált rám,hogy egy helyen dolgoztunk,sokat osztottak be minket egymás mellé.Eleinte én annyira barátkozni se akartam vele,mert nagyon unszimpatikus egy csaj volt.Viszont észre vettem,hogy közvetlen meg más mint a többiek,mintha csak érezte volna,hogy mi jó barátnők lehetünk.Sok mindenről eltudtunk beszélgetni.Aztán eltelt két hét és meló után már nála kávéztam.Onnantól kezdve pedig minden nap egymásnál voltunk. Azóta eltelt kb 1,5 év és legjobb barátnők lettünk.Hogy igazán azt mondjuk a másikra,hogy barátnő 3-4 hónap telt el.Akkor eleinte sokszor volt bajban én mindig mellette álltam.Aztán onnantól kezdve bármibe benne voltam amibe ő is.Segítettem ha kellett.Furán fog hangzani,de kb semmi közös nincs bennünk. Jó mikor megismerkedtünk akkor az,hogy a munkahely,meg hogy pénztelenség,meg vhol ő is elakart költözni otthonról én is.Szóval az elején voltak közös pontok.Mára már csak az emlékek,közösen átélt dolgok azok amik megegyeznek más nem nagyon.Igazából ami nagyon össze köt minket,hogy én mindent tudok róla és ő is rólam.Olvasunk egymás gondolataiban.Egymásban bízunk csak meg,egymás tárasságában engedjük el magunkat igazán.Szóval minket ezek kötnek össze igazán.

Merre felé laksz amúgy?

22/L