Egy barátom bevallotta, hogy meleg, majd egy hétre rá azt is, hogy nem csak barátként tekint rám, hanem többet érez, hogyan segíthetnék rajta és a barátságunkon?

Az én sztorim a következő:

Én elmondtam egy ismerősömnek már mondjuk a barátságunk elején h meleg vok...és az sem volt jó döntés..

A reakciója: "csalódtam benned mint ember, többet ne is lássalak" volt. Nekem ez nagyon fájt! De megértettem. Hónapokig nem beszéltünk, letiltott a közösségi oldaláról is, sőt köszönni sem köszöntünk egymásnak. Egy helyen dolgoztunk még egy darabig..Borzasztó volt így bejárni..hogy kinek mondja majd el, mit gondolhat stb...

Aztán eltűnt pár hónapra, majd megint megjelent h ugyanonnan szeretné folytatni ahol abba hagytuk.(mármint a barátságunknál) úgy szeretne lenni mint régen amikor jóban voltunk. Hát...nem találjuk a közös hangot úgy érzem és egyáltalán nem nevezném ezt barátságnak így..Szóban egyszer jutottunk odáig h beszéljünk erről. én el sem mondtam neki ezek után h azt hittem ő is meleg és h szeretem őt! Elkezdtem hasonló emberekkel ismerkedni és már elmondhatom h túl tettem magam rajta! 1 év kellett hozzá. Sokszor érzem rajta h nem tud hová tenni, pedig ő is látszólag sőt mondta is h támogat meg megért engem de én nem ezt érzem. Nehéz dolog ez mert a barátod lehet (mivel még fiatal) mostanáig tartott elfogadnia magát úgy ahogy van vagy épp nálad jött rá h ő a fiúkat szereti! Sztem azért semmiképp ne okold amiért nem mondta el előbb.. Beszélgessetek minél többet és segíts neki hasonló emberekkel ismerkedni mint ő .. De így sem garantált h el tud felejteni mert ha vki vkit nagyon szeret az nehezen múlik el..

Hagy h az idő megoldja a helyzetet!

Furcsa világot élünk, furcsa emberekkel... :(

23-as vok. Örülök ha tudtam valamennyire is segíteni. De úgy látom a ti barátságotok sokkal szorosabb volt mi az enyém azzal a sráccal...

Mindenképp beszéljetek, minél többet még ha kínos is a helyzet, és mondd meg neki h nem érzel semmit csak mint barát úgy álljon a dolgokhoz!

Hidd el az IDŐ lesz a megoldás a kapcsolatotokra!

Egyszerű, szeresd.

Abból sem lesz bajod, ha engeded néha, hogy megöleljen.

Bár már nagyon régi kérdés, és azóta már biztosan megoldódott valahogy a dolog, de azért leírom a véleményem, mert tarthatatlannak érzem azt az álláspontot hogy ha két barát közül az egyik szerelmes lesz a másikba akkor feltétlenül meg kell szakítani a kapcsolatot, másként szenvedni fog a szerelmes fél.

Nekem erről az a véleményem hogy emiatt hülyeség egy barátságot megszakítani. Senki sem tehet arról, hogy szerelmes lesz a legjobb barátjába. Ezt nem lehet csak úgy ki-be kapcsolni. Nem döntheti el az ember hogy szerelmes legyen vagy ne. Ez egy érzés, ami magától jön. Az viszont már teljes egészében az egyénen múlik, hogy hogy kezeli magában ezt az érzést és mit hajlandó vállalni érte. De önkényesen megszakítani a barátságot ezért nem szabad. Egyrészt azért nem, mert igazi barátot ma már nagyon nehéz találni én úgy gondolom, hogy ha valakinek igazi barátja van, az olyan kincs, amit nem szabad eldobni, hanem féltve őrizni kell életünk végéig. Másrészt meg lehet hogy az illető szenvedni fog, de ez az életben amúgy is elkerülhetetlen. Mindenki megkapja az élettől a magáét, ha akarja, ha nem. De a szenvedésből is lehet tanulni, ez is építi az embert. Kell a negatív tapasztalat is, hiszen ez edzi a szívet úgy akár a tűz a vasat. Csak akkor van baj, ha túl sok van a negatív tapasztalatokból, mert az már káros és visszafordíthatatlan lelki torzulásokat okoz. De egy-két szerelmi csalódásba nem halt még bele senki.

Azért is mondom ezt egyébként mert én is meleg vagyok, aki 3 éven át szerelmes volt a legjobb barátjába. Csupán annyiban más az én helyzetem, hogy én nem mondtam el neki akkor, hanem titokban tartottam azt hogy mit érzek iránta és azt is hogy meleg vagyok. Nem akartam elveszíteni a barátságát, és nagyon féltem a reagciójától. Tudtam hogy heteró és hogy nem lehet nála esélyem, így hát megvártam amíg a szerelem érzése magától elmúlik. És el is múlt, már nem vagyok szerelmes belé. Úgyhogy azért sem érdemes egy barátságot ezért megszakítani, mert a szerelem idővel elmúlik magától is, igaz barátokra meg egy életen át szükség van. Később amúgy elmondtam neki hogy meleg vagyok és hogy szerelmes voltam belé. Meglepődött ugyan, de elfogadta első perctől kezdve és kiderült hogy minden félelmem ezzel kapcsolatban felesleges volt, mert azóta sem változott semmi közöttünk. Nem problémázott amiatt sem hogy szerelmes voltam belé, csak örült annak, hogy már túltettem magam rajta így érzelmileg képes vagyok egy másik meleg sráccal párkapcsolatot kialakítani.

25F