Mi van velem? Megorultem?

Evesi zavarokkal kuzdottem, mindenki elpartolt tolem..mindenki azt hitte, hogy hulye vagyok, kozben lelki eredetu volt minden.(ezt nem szeretnem mondani hogy miert). Akkor talalt ram o a neten. Hosszu kommentet irta a kepem ala ami alatt ledagadtoztam magam (ne hurrogjatok le, az ANOREXIA BETEGSEG) en nem valaszoltam ra o kitorolte a komit utana irtam neki es beszeltunk. Bekovetett instan es akkor lattam, hogy siman csaladtagok is lehetnenk, annyira hasonlitunk. Ez a lany elotte nem ismerkedett senkivel se a neten, de mi a kezdetektol fogva ugy beszelgettunk mintha ezer eve ismernenk egymast..meggyogyitott az anorexiabol, a depizesbol, es megtudtam hogy o is kuzdott hasonlo gondokkal, es az eletunk soran hasonlo dolgok tortentek velunk. Mostanra mar minden nap beszelunk, es ugy veszem, minta kozeli csaladtagom lenne, mintha a hugom lenne ugy vedelmezem ot, es eszrevettem hogy mindketten. Mindent elmondunk egymasnak pedig nehezen bizunk az emberekben..multkor vele almodtam es felkeltem es zokogtam..barcsak talalkozhatnank, annyira messze lakik es annyira sokat jelentunk egymasnak csak a szuleink...