Mi történt, ami miatt a legjobb barátságod véget ért? Hány év után? Könnyen túltetted magad rajta?

Gimiben volt egy srác, akivel tényleg nagyon jó haverok voltunk. Azt hittem hogy na végre egy fiú, aki nem a testem miatt barátkozik velem. Aztán úgy két év, de tényleg tök jó barátság után kiderült hogy csak azért tette, hogy valamikor lefektethessen.

Egész helyes srác volt, de nem volt semennyire sem az esetem. Úgy tudtam meg, hogy a gügye haverjaival arról beszélt a folyosón, hogy hogyan tervez lefektetni és hogy már elég sok időt beleölt, ahogy ő nevezett engem "projektbe" és már igazán széttehetném neki a lábam. Meg még azt se engedtem még meg neki hogy megfogja a melleimet. (miért engedtem volna, a haveroknak nem engedem meg hogy a melleimet fogdossák, lehet ő olyan körökben forgott)

Mondanom se kell baromi rosszul esett, főleg azért mert megbíztam benne és egy csomó személyes dolgot is mondtam neki, igaz ő is, de hogy aztán az igaz volt-e vagy sem, az már más téma.

Én nem igazán azon nem tettem túl magam, hogy már nem vagyunk vele haverok, hanem azon tartott sokáig, hogy lényegében annyira hülyére lettem véve hogy az nem igaz. És nagyon csalódott is voltam mert kedves embernek ismertem meg.

Aztán az egyik barátnőmnek elmondtam, aki elmondta neki, akkor hívott, hogy beszéljük meg meg nem úgy gondolta, de egy ilyen után hogyan bízzak meg benne. Aztán a gimi hátralevő részében csak a köszönőviszony marat meg.

Nem mondanám, hogy legjobb barátom volt, nem volt az, csak a harmadik legjobb :) de hát akkor is, ha az ember barátjának tart valakit, akkor rosszul esik neki, hogy lényegében tárgynak nézik.

Gyerekkori barátság volt, olyan 15 év után már nagyon éreztem, hogy rengeteget változtunk, nagyon más irányban, már nem éreztük egymást olyan jól együtt. Még néhány évet kizúztunk, hogy eljártunk egymáshoz, beszélgettünk, de egyre távolodtunk egymástól, aztán lassan meg is szakadt a kapcsolat.

Ma már egy évben ha egyszer összefutunk véletlenül, akkor mindig megbeszéljük, hogy összejövünk egy jót beszélgetni, de aztán nem lesz belőle semmi, szerintem egyikünknek sem hiányzik őszintén.

Érdekes, mert gyerekként úgy szerettem, mint ha a testvérem lett volna, de a felnőttel, aki lett belőle, már nincs olyan igazi közös témánk.

6 évig voltunk legjobb barátok.Én mindig testvérnek tartottam, így is viszonyultam hozzá. Ő is hozzám látszólag, de a hátam mögött az utóbbi időkben kibeszélt. Többször visszahallottam, hogy miket mondott rólam másoknak. Mindenben segítettem neki, ő pedig áskálódott ellenem, kibeszélt, kihasznált. Alapból már itt felhúztam magam, de még tűrtem.

Többször bennehagyott a csávában. Egyszer kifogott az osztály(egy dvd miatt, és mert nem olyan voltam mint ők), velem kötekedtek, ütögettek, totál kikészítettek. Ő ott volt, és röhögött rajtam. Nem segített. Pszichológushoz akartak küldeni miattuk, számtalanszor volt olyan hogy nem mentem be a suliba. Ez utolsó évben volt(8.-ban), sulit már nem akartam erre az egy évre váltani, anyáék is győzködtek hogy bírjam még ki ezt az évet.

Nem sokkal később vele mentem a buszmegállóba, és 5 osztálytársam jött velünk szembe. Kötekedtek, én meg visszaszóltam ,erre megtámadtak. Ő pedig röhögött és elment. Ott hagyott egyedül, szépen összevertek. Egy hétig otthon voltam(zúzódások, repedt kar). Mikor mentem suliba egyből röhögve kért bocsánatot, hogy ő nem úgy gondolta ne haragudjak, legyünk megint jóba stb. Mondtam hogy kösz én ebből nem kérek. Akkor ő is elkezdett velem kötekedni.

Pár hónap múlva mikor már meggyógyultam, beszólt valamit, majd elkezdett ütögetni. Verekedtünk, ő kórházba került (kétszer belevertem a fejét a radiátorba, betört neki, az orrával együtt, meg talán még a keze is eltört). Én "megúsztam" pár zöld folttal. Nem sokkal később bementem hozzá a kórházba, bocsánatot kértem amiért kórházba került (furdalt a lelkiismeret, pedig nem érdemelte volna meg..), és mondtam neki hogy ha szeretné elkerülni a hasonló eseteket, akkor engem felejtsen el, mintha nem is találkoztunk volna.

Így is lett, azóta ha hetente egyszer találkozunk(ő kolis, és ugyanabból a megállóból megyünk)akkor se köszönünk egymásnak.

Nem volt könnyű feldolgozni hogy 6 év után így cserbenhagyott, de azóta már vannak új barátaim akik tényleg kiállnak mellettem.

Óvoda óta legjobb barátok voltunk, de kb. 5-6. osztályban eltávolodtunk, másokkal kezdett barátkozni, olyanokkal, akik utáltak engem. (nem tudom miért, az a tipikus amerikaifilmes-tinilány banda, csak pár évvel fiatalabb kiadás) És hát minden piszkálódásnak, gúnyolódásnak én voltam a célpontja, sokszor ki is beszéltek, volt egy alkalommal hogy el is sírtam magam. Nagyon szégyelltem, de nem tudtam megállni. El is vonultam mindjárt, hogy egyedul legyek, de utánamjöttek, a volt-legjobb barátom is. Akkor úgy látszott mintha megsajnáltak volna, vagy ilyesmi, mondták, hogy bocsi, ne haragudj. És amikor mondtam, hogy semmi baj, fojtatták a nevetgélést, nem is fogták fel mennyire rosszul esett. Nem is volt öszinte a bocsánatkérés sem. Az az eset után már tudtam, hogy nem akarok vele barátkozni, mert eddig mindig azt hittem, hogy még egyszer újra legjobb barik leszunk.

Azóta gimis vagyok, és vannak igazi barátaim, akik szeretnek :) 16/L

Áltiba 3.os voltam amikor átkerültem egy másik osztályba.

Megismerkedtem egy lánnyal aki különc volt,mellette volt csak hely,így oda ültem.Nagyon jó barátnők lettünk.8.-ban megfogadtuk,hogy hiába megyünk külön gimibe tartjuk a kapcsolatot, 5 percre laktunk egymástól.

Hát 9.esek voltunk és voltak hetek amikor a Héven együtt mentünk beszéltünk,aztán volt vagy 2 hónap,hogy nem láttam,nem taliztam vele.MSN-en írtam neki(akkor még az volt a divat :D) de nem válaszolt.Amikor álltam a Hév megbe,látom jön, köszönök neki,azt hittem megáll és majd beszélünk,füles a fülébe köszön és megy tovább.Kicsit sokkolt,2 hónappal ezelőtt más volt minden.

Utána még volt ilyen,de már nem köszönt és telefonba gubbadt,nem is értettem. Utcán is elfordította a fejét.Rengeteget írtam neki,hogy ezt miért csinálta stb semmi válasz.

Jelenleg van egy legjobb barátnőm,aki szeret és ha ő elhagyna biztos okkal lenne,veszekedések közepette,nem pedig így egyik hónapról a másikra. Azt se mondta meg mi a baja,miért nem áll velem szóba stb. Rosszul érintett a dolog,sokáig egyedül éreztem magam,de túl léptem.

Bele gondolva nem is voltam annyira jó barátságban a gimis "barátnővel".

Jelenlegivel annyira szoros barátságban vagyunk,hogy akkor hiányzik ha pár napig nem talizunk.