Nincsenek barataim, es apam folyton ezzel nyaggat, mit tegyek?

15 eves vagyok, igazan soha sem volt igazi baratom. Anyukam kiskoromban nem vitt nagyon kozossegbe, nem jartam bolcsodebe, se kiscsportba, se kozepsocsoporba se.. Csak nagycsoportosan kezdtem az ovodat, ugy meg nehez volt beilleszkedni, hogy mar mindenkinek van baratja, es jon egy uj gyerek...Mindig az ovonovel jatszottam, mert mindeki elkerult. Iskolaban mar annyira megszoktam, hogy senki se akar a baratom lenni, hogy amikor ilyen csoportos feladatok voltak, mindig kulon ultem... 5.-ben es 6.-ban allandoan csufoltak, nem volt ki megvedjen...Igazabol annyira nem erdekelt, apam ugy nevelt, hogy ne legyek besz*ri fiu, de vissza utni nem tudtam, mert en voltam a legkisebb es a leggyengebb..Meg ugye ugy is nagyon nehez, hogy senki se all melletted. Azonban 7.-ben minden megvaltozott, elkezdtem nepszerusodni, es elkezdtek erdekelni igazan a lanyok...Most mar mindenkivel joban vagyok, nincs senkivel bajom, vanak ilyen haverok...De baratom nincs meg mindig..Sokan voltak akik mas osztalyokbol oda jottek hozzam, de en mar irrtozom attol, ha valaki baratkozmi akar, eleg b*nkon viselkedek ilyenkor.. Nem vagyok baratkozos tipus...Es apam mindig ezzel b'*szogat..."miert nincs ennek a gyereknek haverja?, miert nem baratkozik sekivel?, ne mond,hogy ez normalis!, neked es nekem is voltak mar 8.ban barataink.,valami gond van vele!." Es tobbi hasonloakkal szegenyit meg a csalad,rokonok, ismerosok vagy akar csak anyam tarsasagaban. De nem erti meg,hogy en igy erzem jol magam, mar nem szeretek baratkozni, nekem eleg a sok csaj aki ir nekem:D. Lehet furan hangzik, de en igy elvagyok..Miert nem erti meg? Mit tegyek?