Ha nem hívnak el sehova találkozni, akkor nem is szeretnek annyira?

A második válaszadóval egyet értek.

Nem feltétlenül tesznek rád, azért mert nem hívnak, csak lehet, hogy ezt ők természetesnek veszik, hogy te keresed őket. Mivel úgy vannak vele, hogy te vagy a kezdeményezőbb, kreatívabb, lehet, hogy rád hagyják a "szervezkedést", mert már megszokták. Mondjuk ez nem feltétlen jó, mivel, ha nagyon megszokják ezt, akkor te leszel a bandában az az ember, akinek ilyen téren lehet szívni a vérét, ami neked ugyebár egy idő után már kellemetlen is lehet. Én is voltam hasonló helyzetben. Van egy víkendházunk, ahova gyakran kijárogattunk haverokkal szórakozni, plusz olcsóbb is volt mintha szórakozóhelyekre járnánk mivel volt egy boros pincénk is, ahonnan tudtam a csapatnak szponzorálni az italát. Ahogy telt múlt az idő, észre vettem, hogy azok akiket barátaimnak hittem, csak azért keresik a társaságomat, hogy tudjanak hol gengeli, olcsóbban kijöhessenek, viszont velem nem szívesen kezdeményeztek beszélgetést, vagy csak flegmán félre állítottak, ha szerettem volna megnyilvánulni feléjük. Eléggé kellemetlenül éreztem magamat ezen dolgok miatt, már szinte magamat kezdtem hibáztatni, mikor rájöttem, hogy nem tehetek róla, hogy eddig parasztokkal barátkoztam, csak ugye ez az évek múlásával mutatkozott meg egyre inkább. Egy ideig ragaszkodtam én is a "barátaimhoz" mert ugye egy gyerekkor óta tartó spanságot nem szívesen rúg fel az ember, de ha nincs más választás... Egy szónak is száz a vége, nem találkozok velük már évek óta, legjobbnak hitt barátomnak elmondtam mindent kertelés nélkül, hogy miért van ez, miért nem keresem a társaságukat és kész. Azóta persze új arcokkal kötöttem barátságot, és most elmondhatom, hogy egy olyan társaság része vagyok, ahol azt érzem, hogy tényleg barátként vagyok kezelve.

Nem akarom persze a te problémádat ennyire egybevonni a velem megesett dolgokkal, sőt remélem semmi ilyen jellegű dolog nincs és nem is lesz közted és a barátaid közt.