Hogyan éreztek a legjobb barátotok/barátnőtök iránt?

Nő vagyok:

A legjobb barátnőmmel már "legjobb barátnők" vagyunk cirka 17 éve:) "Túléltünk" több költözést, párkapcsolatokat, azt, hogy férjhez ment, gyereket szült, mindent:) Rengeteget beszélgetünk, sokszor apró-cseprő dolgokról is. Egyszer-kétszer előfordult, hogy megbántottuk egymást, de megbeszéltük, nincs, ami kifejezetten "idegesítene" benne. Nem érzek késztetés, hogy megöleljem. Ami benne más, az az, hogy ennyi idő után tudom, ő mindig mellettem áll majd, bárhova is vet az élet, ő mindig a legjobb barátnőm lesz, és a Föld túlsó végéről is tartanánk a kapcsolatot és ha hosszú idő után találkoznánk, ott folytatnánk, ahol abbahagytuk...

Férfiak közt is vannak igazán jó barátaim, őket sem "ölelgetem", és nincs köztük olyan, akit megközelítően olyan régen ismerném, mint a barátnőmet. De mindenről lehet velük beszélni, és bár döntően ritkán találkozunk, ott vesszük fel a fonalat, ahol "leejtettük"...

Most nincs párom, ezért ha lenne, tudomásul kellene vennie, hogy hogyan alakult eddig az életem. Tehát: nem volnék hajlandó "ejteni" a régi barátaimat az új páromért - más kérdés, hogy alkalmazkodni persze kell egy új kapcsolatban. De nem vagyok a híve annak, hogy "csak te létezel"... Megint más kérdés, hogy ha a párom miatt költöznöm kellene, azt megtenném (kérdés: hova), bár nyilván a baráti kapcsolataimra ez nem lenne jó hatással:(

Két és fél éve ismerem a legjobb barátnőmet és bár már 24 éves vagyok, most mondhatom el, hogy megtaláltam a lelki társam, akit barátban lehet, nagyon szeretem.

Idegesíteni semmi sem idegesít benne, neki is vannak "nehezebb" tulajdonságai, ahogy nekem is, de én így szeretem és hálát adok, hogy ő is elfogad. A legfontosabb talán, hogy tudom, hogy számíthatok rá, de azt is tudom, hogy ő számít rám, hogy fontos a véleményem és a jelenlétem és ez irtó jó érzés. Egyébként pedig a legokosabb és leg-érzelemgazdagabb ember, akit valaha is ismertem.

Választásra a párom és ő közte sosem kerülhet sor, egyikük sem hozna ilyen helyzetbe.

Néha, mikor olyan a helyzet, megölelem, de ritkán, nagyobb pillanatoknál. Ő nem az az ölelkezős, "szeretlekes" fajta, én inkább.

A legjobb barátnő a világon és csak reménykedhetek, hogy ő is ezt gondolja rólam.