Mit tegyek, hogy újra szeressen és minden olyan legyen mint régen? Teljesen tanácstalan vagyok.

:(

Kérlek, próbáljatok meg segíteni, nagyon fontos lenne ez nekem!

A legjobb barátnőmről és rólam van szó.

Lassan két éve vagyunk barátnők (23 és 26), úgy érzem, hogy vele megtaláltam a másik felem, a legjobb barátnőt, akit valaha lehet. Nagyon szerettünk együtt lenni, sok programot csináltunk, a párjaink is nagyon jól elvannak egymással.

A szabadidőnkben sokat beszéltünk telefonon és chaten is,igazából olyan nap, hogy valahogyan ne kerültünk volna kapcsolatba, ha csak kicsit is, egy "jól vagyokra", nem volt.

Két-három héttel ezelőtt egyik napról a másikra rosszabb kedvű lett, kicsit le is betegedett, de betudtam a munkahelyi stressznek (együtt dolgozunk), meg annak, hogy kicsit pihenésre van szüksége.

Eközben kicsit azért végig bennem volt a félsz, hogy nehogy rám haragszik valamiért és szerettem volna megoldani, kikerülni azt, hogy esetleg valami baj legyen, így mikor már egy hét eltelt, megkértem, hogy beszéljünk róla. El is mondtam neki személyesen, hogy remélem nem én csináltam valamit és hogy bocsánat, ha butaság, mert nincs köze hozzám, de az önbizalomhiányomból adódóan én ezt érzem picit. Még ha ő erről nem is tehet.

Segíteni akartam, meghallgatni, elmondani, megbeszélni.

Azt mondta, hogy ezt csak magamnak beszélem be, egyszerűen ki van merülve, fáradt és beteg. Rendben váltunk el, majd másnaptól kezdve nem keresett, ha beszéltünk haragos volt és elutasító. Napokig könyörögtem neki, hogy ne csinálja, ne haragudjon, hogy nagyon hiányzik és szeretném, ha megoldhatnám ezt a dolgot, de kérem segítsen benne.

Pár nap múlva végre beszéltünk egy picit, mikor azt mondta, hogy igazából most ő is szenved, de ő most nagyon megijedt. Ő nem is akart ilyen szoros barátságot, csak sodródott és lett és hogy eddig minden olyan jó volt, de ennek hatására most ez az egész lehet, hogy sok. Nem tudja, ki kell magát pihennie.

Én mondtam neki, hogy higgye el, hogy ez nem így van, csak most érzi ezt, de ez csak egy hirtelen jött dolog, majd meglátja, hogy minden rendben lesz és nem adom fel. Azóta sem keres, csak akkor találkozunk és beszélünk, ha a nap úgy hozza, tehát nem privát ügyek miatt.

Annyira hiányzik, hogy nem tudom elmondani. Borzasztó érzés, hogy nem tudom, hogy mit tegyek, sőt igazából én tehetik bármit, nem rajtam múlik a dolog.

Kérlek, segítsetek mit tegyek!