Megszeretnék menteni egy elveszett barátságot?

Köszönöm, hogy idekattintottál, kedves!

A problémám a következő, de előtte...:

A történet főhőse egy Jolán névvel felcímkézett lány lesz.

Réges-régen, pontosabban két évvel ezelőtt hatodik második félévében történt egyszer, hogy az osztálytársaim, vagyis barátaim két kis csoportra tagolódtak; Jolánék és a második csoportocska összetűzésbe keveredtek, ezért úgy döntöttek ezentúl utálkozni fognak a másikkal. Én a két kis csoport közt álldogáltam szerényen > nem tudtam választani a barátaim között, így mindenkivel próbáltam (!) ugyanúgy viselkedni, és elnézni a problémák felett. Persze, ahogy általában történni szokott, engem is arra kértek, hogy válasszak magamnak 'csoportot', és hát a szívem Jolánékhoz húzódott inkább, de a másik kis csoport is közel állt a hozzám. Így hát én is ellenség lettem a többiek szemében, vagyis csak azt hittem, míg el nem jött a 2013-as nyári tábor, ahol Jolán és az ellenségnek hitt tagok is jelen voltak. Akkor úgy éreztem az első nap alkalmával, hogy Jolánt nem érdekelte hogylétem, és ahogy akkoriban fogalmaztam: "le se sz a r t!", meg elnyomva is éreztem magam. Közben bejöttek a képbe az ellenségnek hitt, de valójában jó barátok, akikkel sikerült kibékülnöm, viszont Jolán ellenségei voltak... szóval dühös volt, és mérges > kiabáltunk egymással. Összevesztünk. Jött a hetedik. Nem beszéltünk július eleje óta egy szót se a másikkal. Évvelején van a szülinapom. Jolán adott nekem egy levelet miben leírta, hogy belátta hibáját, és ha szeretném beszélgessünk élőben az egészről, de... Nem reagáltam rá. Mert ostoba voltam, és gyáva. Nem tudtam, hogy mit mondjak, hogy szóljak hozzá, mivel kezdjem, hogy szólítsam meg... És itt megszakadt konkrétan minden. Teljesen elhidegültünk a másiktól, csak szimpla udvariasságból áll a kapcsolatunk . Három nap múlva lesz pontosan egy éve, hogy beszéltünk, és annyira szégyellem magam! Szeretném valahogy helyre hozni, vagy taplóságom miatt teljesen veszve van minden?