Mit lehet kezdeni egy ilyen baráttal?
Semmit, majd az élet észhez téríti. Te nagyon kedvesen jártál el, mindent megtettél, hogy legyen lehetősége ismerkedni.
Most nem nyitott az ismerkedésre egyelőre, magának is bevallhatná. De ez sem baj, így kell szeretni. Biztos vannak jó tulajdonságai is.
Vannak jó tulajdonságai, ezért vagyunk barátok, de az év végén lesz 22 éves, szóval még csak nem is "gyerekről" van szó, később meg panaszkodik, hogy a férfiak sem érdeklődnek utána, és nem talál senkit, ha pedig megjegyzem, hogy ki kéne mozdulni én vagyok a hibás amiért nem megyünk sehová.
Szeretem, de kezd nagyon fárasztó lenni a dolog.
2-es vagyok.
Lehet akkor térne észhez, ha magára maradna picit. Ha te kaparod ki helyette a gesztenyét, ő abból nem tanul. A hibáztatását ne vedd magadra. Ebből a pszichológiai hozzáállásból nem lesz semmi, ez szinte törvényszerű.
Ha majd elkezd felelősséget vállalni, esetleg bevallja, hogy fél új kapcsolatokat/beszélgetést kezdeni magától, akkor az már a változás előszele. Lehet örülni. Addig meg azt tudom mondani, ne éreztesd vele, hogy kevesebb, a szociális képességeinek csökevényesebb volta miatt. Lehet, nem volt kitől eltanulnia ezt.
És esetleg arra nem gondoltál, hogy neki milyen érzés lehet ez?
Neked fárasztó, az oké és teljesen érthető. De vele mi van?
Voltál már annyira egyedül, hogy azt érezted megfulladsz a magányban? Ilyenkor az emberek nagy többsége csak panaszkodni tud, de nyilván ő is tudja magáról, hogy kicsit lohasztó a viselkedése és emiatt még rosszabbul érzi magát, hogy másoknak terhet jelent.
Ha magára hagyod, tudod, hogy azzal mekkora sebet fogsz rajta ejteni? A maradék önbizalmát is és lehet, hogy az egyetlen barátját veszti el (már ha nincs rajtad kivül több neki).
Te nyilván olyan ember vagy, akit folyton körül vesznek a barátok meg az emberek...de vannak olyanok is akiknek ez valami miatt nem adatik meg. Az ilyen embereknek nagyon kevés az önbizalmuk, nagyon nehezen mozdulnak ki vagy nagyon félnek, akiket magukra hagytak, akikkel nem törődnek.
Az ilyen emberhez sok türelem kell, tudom jól, de ha magára hagyod emiatt, akkor azzal csak még inkább lehagyatva fogja érezni magát.
Nem hagyom magára, és körülöttem sincsenek mindig emberek, nekem is volt olyan időszakom amikor alig volt társaságom, én viszont elfogadtam mások "segítségét", elkezdtem társasába járni és beszélgetni.
Nem azzal van a baj, hogy ilyen a természete, hanem azzal, hogyha szervezek is valamilyen programot később csak panaszkodik, illetve ha megpróbálok vele beszélni ezekről a dolgokról még csak végig sem akar hallgatni.
Akkor te a szerencsésebbek közé tartozol, mert te ki tudtál lábalni a bajból. Van, akinek ehhez több idő szükségeltetik.
Próbálj neki máshogy segíteni. Az nem megoldás, hogy felajánlasz neki programokat egy teljesen idegen helyen, teljesen idegen társaságban, mert az ilyen visszahúzódóbb embereknél ez nem válik be mindig. Ezek az emberek az ismeretlentől félnek, tehát inkább olyan programot találj ki/találjatok ki, ahova Ő is szívesen elindul nem pedig szorong egész végig. Nem tudom, hogy te meddig voltál társaság nélkül, de akire már rég rá se néz senki, abban kialakul egy ilyen szociális fóbia szerűség. Nem megoldás, hogy bedobod a mély vízbe, mert el fog süllyedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!