Fiú-lány barátságról lenne szó. Tényleg ennyire félreérthető?

Van egy fiú, akivel több mint négy éve vagyunk nagyon jó barátok. Viszont, most, hogy vége a giminek, az összes közös barátunk azt duruzsolja a fülembe, hogy miért nem jövünk már össze végre? Pedig a mi barátságunk kimondottan a szellemi partnerségen alapul - egyikünk sem az az ölelkezős-puszilkodós típus, sőt, én már jó ideje nem puszit kapok tőle, hanem "lekezel" velem (így alakult).Úgy tekintek rá, mint egy unokatesóra, és egyáltalán nem vonzódom hozzá, mint férfihoz. Amúgy sok fiú haverom van, de akire azt mondom, hogy tényleg barát - az ő. De ennyi: itt a vége - barát és kész. Különben neki állandóan vannak barátnői, és ők sem féltékenyek miattam... Szóval nem értem, hogy miért látnak bele többet a dologba, így gondoltam, hogy megkérdezem itt is a népet, hogy ez tényleg ennyire félreérthető lenne és csak én nem veszem észre?

19/L