Szerintetek van biztonságos módja annak, hogy az ember felnőtt létére gyerekkel levelezzen? Kézzel írott levélre gondolok és egyáltalán nem szexuális jellegűre. Ha van, mi lenne az?

Bocs, ez lemaradt: 28/F

Az nem lenne túl fair. Egy örökbe fogadott gyerek ki lenne szolgáltatva nekem, ennek nem tehetem ki, tekintve, hogy lelkileg még nem vagyok kiegyensúlyozott és hogy amíg nem találtam ideális női partnert az életembe, addig legfeljebb csonka családról beszélhetnénk, szerintem pedig egy egészséges környezethez azért fontos, hogy ő harmadik személyként is lássa egy jól működő kapcsolat dinamikáját. Persze állati nehéz ideális női partnert találni, ha minden nőt túl komolynak tartok, ők pedig engem nem találnak elég férfiasnak, hogy belém zúgjanak, de még van mit fejlődnöm ahhoz, hogy igazán jó apa legyek és a felelősséggel is meg tudjak birkózni, ehhez a feladathoz fel kell nőni. Én pedig még nem nőttem fel, egyedül valahogy nem megy.

Ez egy dolog, ebből még nem következik, hogy az átlag egészségesebb nálam, csak másképp betegek, plusz különösebben nem tudnak mit szólni ahhoz, hogy a Pán Péter-t hogyan érdemes gyógyítani, mindenki csak arról szónokol, hogy változzak meg, alkalmazkodjak, mintha ez mindent megoldana, vagy mintha ezt csak úgy lehetne minden ellenére, amit érzel. Ti sem úgy nőttetek fel, hogy egyik nap hoztatok egy döntést és másnap már felnőttek lettetek, ez egy folyamat és leginkább csak bizonyos távlatból lehet megítélni. Így is erőmön felül teljesítek, hogy dolgozzak és ne bántsak meg másokat az őszinteségemmel, mert ezt várják tőlem az emberek, pedig utálok minden kötelességet és utálom, ha nem mondhatom ki amit érzek. De attól, hogy elnyomsz valamit magadban még nem szűnik meg, attól, hogy lefoglalod magad és emberek közé jársz, még magányos vagy. Ha ismernék igazán boldog és elégedett embert akiből sugárzik az életszeretet annak ellenére is, hogy minden felnőttes kötelességét maradéktalanul teljesíti a társadalom és mások felé, azt hiszem lenne előttem jó példa, helyette ismerek egy rakás olyan embert, akik szerint a többségnek van igaza és a többség egészséges csak azért mert ők vannak többen, de hozzám alkalmazkodni már derogál nekik, pedig az ember a viselkedésével mutat példát és nem pusztán a szavaival.

Meg, hogy őszinte legyek a korosztályomnak nem kell olyan problémákkal szembesülnie, hogy nem találni senkit az életükbe aki szívesen menne velük koncertre, vagy bulizni, vagy vizipipázni, vagy meccset nézni vagy kocsmába, mert ezek általános igényeik. Nekem nem ezekre lenne igényem, hanem spontán, felszabadult játékra, de abból mindenki kinőtt körülöttem, szóval eleve nehezen is azonosulnak a helyzetemmel, ilyen téren nem szorulnak ekkora nélkülözésre.