Azt hiszen elegem van. Vagy én reagálom túl?
Én is ilyen vagyok! Ha szereted őket, ez a természetes, hiszen ha ezek a dolgok nem fájnának, akkor felületesen élnéd meg a kapcsolatotokat. Ami viszont lehet h a többiekre igaz! Beszélj velük!
Az nem számít, hogy nem vagytok osztálytársak, az számít, hogy barátok vagytok - e ?
Viszont, ha sose köszöntöttek fel, akkor lehet, hogy inkább Te vagy érzelmileg benne ebbe a kapcsiba, nem?
Amúgy általános igazság, hogy kevés a mélyérzésű ember, ezt jobb, ha elfogadod, és annak adod magad oda teljesen, aki szintén ezt teszi, különben sokat fog fájni az szíved. Tapasztalat!
Sőt, ha 1-2 évig nem foglalkozol senkivel és semmivel, hidd el, le sem fognak sz@rni.
Így jártál! Rossz társaság!
Nálam is ez volt annó.
Megkérdezheted tőlük, hogy mi ennek az oka, de értelmes választ SOSEM FOGSZ KAPNI!
Ha valami nem úgy működik -az nem is fog úgy működni.
Szokj hozzá. Ennyi.
Az élet változik, titeket másfelé sodort az élet.
Úgy iskola, úgy feladatok, új társaság...
Egy korszak lezárult, akármennyire is nehéz, ezt be kell látni, el kell fogadni.
Én 36 éves vagyok. Jártam 3 iskolába, 2 tanfolyamra. Volt 15 munkahelyem, viszonylag nagy létszámú munkatárssal.
3 emberrel tartom a kapcsolatot hosszú távon.
Ennyi maradt 3 évtizedből. Ez nem baj, ennyi éri meg.
Ne keverd össze az iskola társakat a barátokkal. Egy barátság nem attól lesz az, hogy megbeszélitek. Az semmit nem ér.
Attól lesz barátság, ha kiállja az idő próbáját, ha kiállja az élet próbatételeit.
A ti kapcsolatotok pont ennyit bírt ki. Egy nyári szünet, és vége.
Nem kell sajnálni, nem kell erőltetni, ennyi volt benne.
Emlékezz a jó dolgokra, és lépj tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!