Meg lehet utálni valakit, akivel régebben nagyon jóban voltunk? .

Ó, hogyne. Nekem pont most sikerült ha nem is megutálni, de nagyot csalódni egy barátban. Ő nő, én férfi vagyok, és bár akartam volna tőle régen többet is, ő nem, ezt tisztáztuk. De értékes embernek hittem, ezért a továbbiakban minden hátsó szándék nélkül is szívesen tartottam vele a kapcsolatot, örültem, hogy van egy jóbarátom. Nem egy városban lakunk, csak nekem néha van dolgom ott ahol ő lakik, és ezen alkalmakkor ha ő is ráért akkor dumáltunk pár órát.

Nem is olyan régen összejött egy férfival, együtt örültem vele, mert elmondása szerint nagyon boldog volt, meg is érdemelte, mert tök sok rossz történt vele mostanság. Erre pár nappal később írt egy üzenetet, hogy ezennel lezártnak tekinti a barátságunkat, merthogy a barátja erre nagyon érzékeny, és jaj ő nem akarja ezzel őt bántani.

Ja mondom, amíg feltángáltam a lelkivilágodat, addig jó voltam havernak, de a 3 éves barátságot egy szóra felrúgja? Az igen. Pedig ismer, tudhatná, hogy magamtól ritkítottam volna direkt a leveleket, találkozásokról nem is beszélve tekintettel arra, hogy barátja van. Baromira dühös vagyok rá.

*örültem, hogy van MÉG egy jóbarátom.

Mert azért rajta kívül szerencsére van még pár :D

Emberfüggő. Én barátaimnak kőkemény jelleme, változtathatatlan stílusa van ahogy nekem is, szóval biztos nem fogom megutálni őket. Akit eddig megutáltam az inkább csak haver volt, és mert elvitték rossz irányba. Szó sem volt arról, hogy a saját mintámra akartam volna formálni.

Egy osztálytársam volt ilyen, kellett neki egy szellemi irányító, minden évben volt egy legjobb barátja aki irányította, mások ellen uszította. Rengeteg ilyen ember van, mindig is kíváncsi voltam milyenek lennének barát nélkül.