Hogy szerezhetném vissza a barátságukat?

Négy barátnőm van, kettővel észrevehetetlenül megromlott a kapcsolatunk. Mindkettőt suliból ismerem. Egyikükkel Facebookon barátkoztam össze, mert láttam, hogy sok olyat posztol, ami arra utal, hogy neki is szerelmi bánata lehet, gondoltam ráírok, vagy visszaír vagy nem. Visszaírt és elkezdtünk beszélgetni majd találkoztunk is. Először suliban aztán sulin kívül. A legjobb barátnők lettünk. Csak míg ő túllépett azon a srácon egy fél év elteltével én nem tudtam 2.5 év elteltével sem. Igaz neki könnyebb volt, mert nem is beszéltek a sráccal, meg egy csókon kívül több nem történt. Én viszont belementem egy barátság extrákkal kapcsolatba (első szerelem), ami a mai napig tart. Rengeteg mindent értem el a 2.5 év alatt nála és nagyon szeretem, de egyszer miatta veszekedtünk barátnőmmel. Barátnőm azt mondta, nem kéne vele foglalkoznom, én meg foglalkoztam vele. Foglalkozok vele. Nem beszélek róla már senkinek, mert tudom, sokakat bosszant, hogy még mindig vele vagyok, de, ha ők tudnák, amit én...hiába mesélem el, nem érzik át, nem gondolnak bele, nem látják az én szemszögemből a történteket. Viszont szerintem attól, hogy nem beszélek róla, ő tudja, hogy vele foglalkozom (és anya is ezt mondta) és szerintem haragszik. Ha két hétig nem keresem, nem keres, ha ráírok, a szokásos sablonbeszélgetés zajlik le:

Szia. Mizu?

Szia. Semmi. Veled?

Itt sem.

És ennyi. Pedig múltkor is láttam, hogy kiírta, hogy megy állásinterjúra, nem lájkoltam be, hanem kivártam és másnap direkt ráírtam, hogy na majd most hátha lesz miről beszélni, de nem. Nem mesélt róla. Már alig tudok vele kapcsolatosan valamit. És hiányzik...most még a városba sem tud bejönni, mert nincs munkája, ebből adódóan pénze, én meg ugyan múltkor mondtam neki, hogy nagyon szívesen kimegyek hozzá, de azt mondta majd megbeszéljük. Aztán kétségbeesésemben kértem, hogy csináljon nekem szép nyári körmöt (ő a körmösöm, egyébként textilműves a szakmája) és arra is annyit írt, hogy oké. Ha egy témát felvetek, akkor persze reagál meg oldalakat ír, de sokszor mondja, hogy ne m szereti, ha valaki úgy ír rá, hogy folyamatosan mesél és mesél, meg csak pusztán formalitásból kérdezi meg, hogy hogy van, hogy alig várja a másik kérdést...engem persze ő érdekel, de, ha visszakérdez, én is elmondom pár sorban mi van velem. Arra mondjuk néha reagál egy ahával vagy azzal, hogy Látta. Tudom, hogy R miatt van minden, mégis nem tehetek róla. Nem kéne emiatt haragudnia rám. Vagy kéne?

A másik lányt szintén suliból ismerem, akkor kezdtünk jóban lenni, mikor már úgy 11. 12. fele megkomolyodni látszottunk. Addig ő az iszogatós/bulizós haverjaival volt. Mindig kiálltam mellette, védtem (mert közös barátainkkal sokszor veszekedett). Aztán leérettségiztünk, talizgattunk, beszélgettünk, de egy idő után ezek megszűntek. Aztán az elmúlt egy-két hónapban ő hívott talizni, de sose tudtam elmenni, mert dolgoztam. Illetve volt olyan is, mikor az anyuja hazajött külföldről, ahol él és hívtak Nyékre, de azt is este 9kor mikor én Nála voltam gép - és netkapcsolatom tehát nem volt. Máshol, másnál én nem szeretek a gépen lógni, mert hát azért megyek hozzá, hogy vele legyek, nem? Ez így 3xi lemondás volt... Aztán amikor valamelyik nap ráírtam, hogy: "Szia. Szeretnék veled talizni, mikor érsz rá? :)" Kiírta, hogy tegnap látta és nem írt vissza.

Mit csináljak?

Mindannyian húsz, huszonegy évesek vagyunk.