Tényleg ilyen egy igazi barát? Mit tegyek?

Van egy barátnőm akivel több mint 4 éve nagyon jóban vagyunk, sőt egymást hívtunk a "legeslegjobb" barátunknak. Ő egy évvel fiatalabb nálam épp most fejezte be a nyolcadikot. Én pedig a kilencediket. Az igazság az, hogy mostanában eléggé megromlott a kapcsolatunk. Mivel amikor még én is általános iskolás voltam egy suliba jártam és ott találkoztunk és lettünk barátok. De mióta középiskolás vagyon elég nagy a távolság közöttünk. Egy város van közöttünk és elég ritkán is találkozunk. De amikor találkozunk én mindig is próbálok a kedvére tenni felvidítani, megnevettetni néha kis ajándékokat is adok neki, hogy tudja én szeretem őt és nincs nála jobb barát a világon. De ő ezt észre sem veszi és sokszor meg sem köszöni, és itt kezdődtek a problémák. Sokszor már észre sem vesz, mindig mással foglalkozik. Az az igazság, hogy nekem nem sok barátom van de aki igen az örökké tart és én őt soha el nem felejtem, a szívembe zárom. Eddig 2 legjobb barátom volt, és ebből is ő az egyik. Az elmúlt néhány hónapban nem is találkozunk és annyira megbántott, hogy nem mentem el a ballagására se. De előző héten ráírtam nem akar-e találkozni. Találkoztunk elmondtam neki a problémáimat és ő is az övéit. Azt akarta bemesélni, hogy neki olyan sok dolga van, hogy nincs ideje senkire se semmire. (És akkor amikor találkoztunk akkor is éppen a haverjaihoz indult, és én azt mondtam szívesen elmennék vele hisz én is ismerem a haverjait jót hülyülnénk...ő azt mondta "de hát te ne gyere tudod ezek a haverjaim"...ez nagyon rosszul eset...mégis miért mondott ilyet? Nem vagyok a legjobb barátja, nem vagyok a barátja sem a haverja...akkor mégis mi vagyok neki?) De akkor miért tölt fel folyamatosan képeket az osztálytársaival és a haverjaival? Csak rám nincs ideje mert nem jó barát? De én mindig beszélek vele amikor csak akad időm (meg itt ez a 4 hét nyári munka is de még akkor is.) Más neki mindig is fontosabb volt, jó tudom neki is meg van a saját élete de akkor is. ő nem tesz semmit,én meg mindent érte. Néhány nappal ezelőtt találkoztunk és végülis kibékültünk, és elhívott a nyári MondoCon-ra ami Budapesten lesz Július 19.-én. (Persze szánalomból hívott el, tudom. Meg más haverjai is ott lesz és nem szeretné ha én is de akkor is elhívott.) Most meg elmeséltem neki, hogy nem tudok elmenni mert az Édesanyám nem szeretni egyedül hagyni Budapesten, a benzin is drága mert kocsival mennék, és az odaút sem piskóta. Ő erre csak annyit mondott "ok" ami egy kicsit fájt...ha tényleg egy igaz barát akkor még csak ennyit mond? Legalábbis elvárnám tőle azt, hogy kicsit kedvesebben reagáljon...

Tényleg ilyen egy igazi barát? Mit tegyek?