Én vagyok az egyetlen akinek nincs legjobb barátja/barátnője?

Volt egy barátnőm, ő tényleg a legjobb barátnőm volt, de elment és ennek mar egy éve. Vannak barátaim, de általában csak akkor keresnek, ha kell nekik valami vagy éppen unatkoznak es egyedül vannak. Ha beszélünk akkor is folyton a barátjukra terelődik a szo es mar elegem van néha. Mindenkinek meghallgatom a panaszát, bánatát, örömét. Ahol segíteni kell megyek es segítek, de nem jopofizok senkinek. De ha elmondom nekik, hogy mi bajom van vagy megkérdezik, hogy miért vagyok szomorú akkor ilyen válaszokat kapok: "ühüm" "ja" vagy atternek masik témára. Én vagyok olyan bolond hogy olyan barátokat szeretnék akik ugyanugy tesznek a baratsagert mint én.